volt egy Cipőnk…

volt egy Republicunk, volt egy Cipőnk.
most már nincs Cipőnk, se Republicunk,
és most nem az együttesre gondolok…

republic1

nem is tudom, mikor hallgattam utoljára
Republicot. jó régen volt, talán a 90-es
évek házibulizós korszakában, a színészházban.

abban az időben állandó, kötelező zene volt a
repül a bálna és társai a Kispál örökzöldek
mellett. a bulizós korszaknak vége lett, s

vele a Republic dalok is kihaltak mellőlem.
csak a rádióban hallottam egyszer-egyszer
egy-egy Cipő slágert. különösebben sohase

hatottak meg ezek a dalok, nem az én zenei
ízlésemet tükrözték. tudtam róluk. ennyi.
a mai hír hallatára viszont egész délelőtt

Republic zenét hallgattunk Noéval a youtube-on.
megállapítottuk, hogy tulajdonképpen majd
minden dalt ismerünk, vagy hallottuk valahol.

a délelőtt folyamán az is kiderült számunkra,
a közösségi megosztásokat megnézve, hogy a
Republicot egy egész ország szerette és hallgatta,

olyanok is, akikről nem is gondoltuk volna.
tehát van/volt egy zenekar egy frontemberrel,
csöndesen tették a dolgukat mindenféle felhajtás

nélkül, s egy egész ország fülébe csöndesen
beleivódtak dalaik, s most egy egész ország
ezekkel a dalokkal búcsúzik Cipőtől, s emlékezik.

s hallgatva ezeket a dalokat, mindegyik sláger.
semmi bonyolult nincs a zenében, a szövegeket akár
banálisnak és közhelyesnek is nevezhetnénk,

ugyanakkor józsef attilai mélységeket pedzeget.
Noé meg is jegyezte, hogy ez az ember (Cipő)
tudatosan készült a halálra. és ez nagy dolog.

volt egy Republicunk, volt egy Cipőnk.
most már nincs Cipőnk, se Republicunk…

‎”fenn az ég, s lenn a föld; álmodunk, s felébredünk.
minden út körbefut, béke van, felejts el minden háborút!”