a dal ugyanaz marad…

a dal ugyanaz marad…
a barátság ugyanaz marad….

ilovemusic

a philadelphia, az érinthetetlen c. filmet
nagyon szerettem annak idején. a film zenéjét
úgyszintén. kazettán még mindig megvan valahol.

nem igazából a mindenki által ismert bruce springsteen
slágert, a streets of philadelphia címűt, bár az
se rossz, hanem neil young philadelphiáját és a

la mamma morta-t maria callastól. ennél a két
dalnál a kazetta szalagja is jól megnyúlt,
szóval, ronygosra hallgattam azokat a számokat.

aztán jöttek újabb zenék, újabb őrületek,
újabb kedvencek, neil young fénye megfakult,
legalábbis az én emlékezetemben. elfelejtődött.

és akkor tegnap a színházi klubban egyszercsak
megszólal egy ismerős dallam. megőrültem, mert
tudtam, ki énekli, de nem jött a nyelvemre a név.

a barátom, aki a dalt kikereste a youtube-on,
világosított fel, hogy ez neil young. hát
persze! neil young. és csak szólt a dal, és a

barátom táncolt rá a kedvesével, és ez az egész
ott és akkor olyan nagyon olyan volt… és akkor,
amikor hazaértem, rávetettem magam a youtube-ra.

és jöttek a dalok szép sorban, meg az emlékek,
és a fakó fényleni kezdett, és mosoly ült az
arcomra. mosolyogva aludtam el. s reggel

mosolyogva ébredtem, és ez a mosoly most az
írás pillanatában is ott mosolyog az arcomon,
és neil young csak zongorázik és énekel…