teatime

no, meg a tea. ami, ugye, jó dolog,
legalábbis amióta a kft zenekar megénekelte.
persze tudtuk ezt még előbbről is,
emlékezvén a jó kórházi és napközis löttyökre.


a világ azonban változik, szerencsés
esetben vele együtt mi is, hacsak nem vagyunk
eleve menthetetlenek. de mivel a jóisten
belénk plántálta a változásra való hajlamot,

így a teát már nem filteren rángatjuk
föl-le a bögrében, s nem ízesítjük púpozott
teáskanálnyi cukorhegyekkel, se
citrommal, se annak égi másával, a pótlóval.

[instapress userid=”3776509″ piccount=”10″ tag=”tea” size=”120″ effect=”fancybox”]

mivel már megtanultuk megkülönböztetni
a löttyöt az igazi teától, s különbséget tudunk
tenni a teatörmelék és az igazi fehér,
zöld, oloong és puerh teák között is; valamint

jóízlésünkből adódóan a bögréknek is
megtaláltuk az őket megillető helyüket a kredenc
mélyén, kifinomult ízlésünknek
köszönhetöen ma már a kínai hagyományoknak

megfelelő készlettel a kungfu-teázás
rejtelmeiben
mélyedünk el napi rendszerességgel,
mintegy szertartás jelleggel, lassan
és tűnődve, szinte meditáció szintre merülve.

Tea Ceremony from Bouzo Jeronimo Woldringh on Vimeo.

igyekezvén szem előtt tartani a
legfontosabb tanítást, mely minden teázónak
igéül és alapállásul kellene, hogy
szolgáljon, míg világ a világ, és még azon is túl:

“a teád olyan lassan és áhitattal idd,
mintha az maga lenne a tengely, amelyen a földgolyó
forog lassan és egyenletesen, anélkül,
hogy a jövő felé száguldana.”

a teázás igazi arcát a Flying Bird Tea House mutatta meg nekünk. a teákat és kellékeit szintén nekik köszönhetjük.