mátrix újratöltve

de ha már felhőatlasz, akkor nézzük meg a mátrixot is
újra, hátha új megközelítésbe kerül a mondanivaló.
vagy egyszerűen csak emlékeztessük magunkat az első
wachowski pofonokra, az első ébresztőre. íme:

Morpheus: Végre! Isten hozott! (…) Gondolom most úgy érzed magad mint a mesében Alice, mikor a nyúl üregébe esett. Igen, látom a szemedben. Úgy nézel mint aki elfogadja amit lát, mivel azt várja, hogy felébred. Furcsamód majdnem ez az igazság. Te hiszel a sorsban Neo?

Neo: Nem?

Morpheus: Miért nem?

Neo: Jobb az a tudat, hogy én irányítom az életemet.

Morpheus: Pontosan tudom, hogy mire gondolsz. Elmondom, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod mi az, csak azt, hogy van. Mint egy szilánk az agyadban… ami megőrjít. Ez az érzés hozott el hozzám. Tudod, hogy miről beszélek?

Neo: A mátrixról?

Morpheus: Akarod tudni, hogy mi is az? A Mátrix mindenütt van. Körülvesz minket, még most ebben a szobában is. Azt láthatod, ha kinézel az ablakodon, vagy ha bekapcsolod a tévét. Mindig érzed, mikor munkába mész, vagy épp templomba, mikor befizeted az adót. Ez a világ mellyel eltakarják szemed elől az igazságot.

Neo: Az igazságot?

Morpheus: Hogy egy rabszolga vagy Neo. Megkötözve születtél, mint mindenki. Egy börtönben, mely érzékszerveiddel fel nem fogható. Börtön az elméd számára.

a film utolsó mondatai pedig már a felébredett/megvilágosult
neó szavai: “tudom, hogy ott vagytok. most már érzem. tudom,
hogy féltek. féltek tőlünk. féltek a változástól. nem ismerem

a jövőt. nem azért jöttem, hogy elmondjam, hogyan fog végződni
a háború. azért jöttem, hogy elmondjam, hogyan kezdődik. leteszem
ezt a telefont, és megmutatom az embereknek, amit eltitkoltok előlük.

megmutatom nekik milyen a világ, nélkületek. a szabályok, ellenőrzés,
határok, és korlátok nélküli világot. egy olyan világot, ahol
minden lehetséges. hogy utána hogyan folytatjuk, az csak rajtatok múlik.”