felhőatlasz, a film

úgy látom, többen fanyalognak a film láttán, mint nem.
azt mondják: “hát, nem egy mátrix..”, meg, hogy: “coelhos
konyhafilozófia…”, “amúgy nem rossz film, de nem is
lesz kultfilm…”, és azt, hogy: “nagyon hosszú…”

a wachowski fivérek, bocsánat, testvérek, a mátrix filmmel
ébresztőt fújtak, az ember arcába üvöltötték, hogy amiben él,
az nem a valóság. a Hagyomány innen-onnan összeollózott téziseiből
egy kultfilmet gyúrtak össze, olyan látvánnyal ötvözve, hogy csak
néztünk. és itt a bökkenő. leginkább csak néztünk. mint a moziban.

ugyan megjelent számtalan méltató kritika, sőt számos tudományos
és kevésbé tudományos tanulmány, a nézők is csippantották, de
jöttek újabb filmek és a popcorn áradat mélyére süllyedt a mondanivaló;
a pillanatnyi éberségből újra mély álomba zuhantunk, s azóta is alszunk.

én nem tudom, ezek a wachowski tesók, mi a jó francért akarnak
bennünket folyton-folyvást éb(e)ren tartani és pofán csapni, de
nagyon eltökéltek, az biztos. látták, hogy a mátrixos agyfelrázás
óta az emberiség visszaaludt; itt az ideje egy újabb ébresztőnek.

“Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek…” (karinthy frigyes – előszó)

ebből az aspektusból születhetett meg a felhőatlasz c. film,
amely a mátrix folyam méltó folytatása, s a tanítás kibővítése
újabb adalékokkal, újabb “titkokkal” a miheztartás végett.
ennél egyszerűbben, tisztábban már coelho sem taníthatja népét.

minden egy, s mindig is az volt és mindig is az lesz.
az életünk nem a sajátunk. mind össze vagyunk kötve, a
múltban, a jelenben és a jövőben egyaránt. minden kapcsolódik
mindennel, s mindenki mindenkivel. ez a felelősség a csoda.

ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, és ami lent van,
ugyanaz, mint ami fent van. hermész triszmegistosz óta ezt
mantrázza minden valamirevaló gondolkodó, próféta, guru,
s most ezt mantrázzák a wachowski testvérek is a felhőatlaszban.

lehetünk bonyolultak az igazságok kimondásában, csak nem nagyon
érdemes. azt a nyelvet kell használni, amit az emberek megértenek.
ezt ismerte fel Jézus, Buddha, vagy akár coelho vagy a wachowski duó.
az igazság egyszerű. az út az, ami bonyolult. egész embert kíván.

olyant, aki Egyben van. ehhez kell az éberség. az éberséghez
viszont föl kell ébredni. azt hiszem, ébredezünk. ébredezgetünk.
“több dolgok vannak a földön és égen, horatio, mintsem bölcselmetek
álmodni képes.” (Hamlet) úgyhogy, kalandra fel, véreim!

(aki csak egy szimpla mozira ül be, hogy letudja a heti nagy
popcorn és chips zabálást coca colácal, annak tényleg hosszú
lesz a film. pláne, ha az egyharmadánál elfogy a táplálék.
akik még mindig csak azért ülnek be egy moziba, hogy böfögjenek,
csámcsogjanak, zörögjenek és emésszenek, azok vegyenek dupla adagot!)

utóirat: és igen is, be kell menni a porcelánboltba, és ledönteni
minden polcot, mind a tabukat és minden hazugságot és egyvéleményt!