éberség, avagy megemeltek…

tehát nem dolgozom. színházi munkát
nem végzek. nincs színházam. a 25.
évadom színházi tevékenység nélkül
kezdődik. érted. nem vagyok társulati
tag. ilyen se volt még, az elmúlt 24
évben mindig társulatnál dolgoztam.

14 év zalaegerszeg, 5 év veszprém,
5 év miskolc. most vendégként vissza
zalaegerszegre. két darabra, igen. az
üveganya decemberben kezd próbálni, a
bányavirág majd aztán. ja, két jó szerep.
addig? háziember lettem. takarítok,
kutyázok, bevásárolok, néha főzök.

közben meggyógyítom a derekamat és a
gerincemet, öt tibetizek, bicajozok,
a futást is elkezdem. muszáj testileg
is ébernek maradni. a helyi thai-chis
főguru mélemet válaszra se méltatta,
kár, mert most lett volna időm végre.

na, mindegy. angolozok is, s elhoztam
a középiskolás francia nyelvkönyveimet.
a szellemet is éber állapotban kell
tartani. olvasásra már alig van időm.
érted! alig! egy nap úgy elszáll, hogy
huss… de azért elraktároztam sok könyvet,
ott sorakoznak szépen a kindle-ön, vagy
hogy a fenébe kell ezt írni helyesen.

elővettem már a szintit is, a szaxi itt
van az elejétől, még a következő fordulóval
a gitárt és az erősítőt kell lehozni.
most szerintem lesz megint zenélés, mert
a léleknek is kell az éberség. miskolcon
valahogy nem éreztem, akartam, de nem
éreztem, hogy kész a zenélésre az idő. de
most érzem. már szervezem is a csabival.

tudod, még a régi szép idők, a Huszadik
Század Mutáns Példányai bandánk dobosával,
ja, meg a Sáncregimentnek is ő volt a dobosa,
én meg ott gityóztam mindkét formációban.
vágod, nem? na, szóval, beszéltem vele,
azt mondta, jó lenne összehozni valamit.
mondtam, akkor összehozunk valamit. mert
kell a léleknek is, érted. annak kell csak
igazán. meg persze a többinek is kell.

szóval, ha kérded, hogy hogy’ vagyok,
én azt mondom, hogy jól vagyok. tényleg
most jól vagyok…
és még annyi mindent
kéne csinálni. végre élni. nem burokban,
mint a színházi létben, hanem Élni. igazán.
de azért igazán jó volna színházat is csinálni.