pilinszky

pilinszky költészete egy hosszú monológ.
vagy dialóg – beszélgetés, cívódás a benne
lakozó istenivel és ördögivel. a fenttel és a

lenttel. megrázó, döbbenetes, szívszorító.
és őszinte és kíméletlen és csontig meztelenítő.
folyamatosan olvasva olyan, mint egy film noir,

egy őrűlt road movie, ahol a gyilkos és az áldozat
egy és ugyanaz, és a végén mindkettőt halálra ítélik.
néhány sor olvasás után személyes érintettséged

lesz, és nem térhetsz ki előle. szembe kell nézni,
és állni kell a tekintetet, vagy alvó szegként bolyongsz
a jéghideg homokba(n) egy egyenes labirintuson keresztül.

ma lenne 90 éves. középiskolás fokon nem tanítják, pedig a mai rendszernek lehetne akár nagyon keresztényi zászlóhordozója is. csak egy a bökkenő! homoszexuális volt. egy barátom szerint egyszerűen csak egy angyal. vagy nemtelen. vagy androgün. a jelen magyar ugaron az pedig főbenjáró bűn. pedig a főbenjáró bűn az, hogy a magyar költészet két legfényesebb csillagát tagadják le az égről: József Attilát és Pilinszky Jánost.

(a mai napon tiszteletem jeléül a twitteren és a facebookon pilinszky idézeteket osztok meg…)

és még ez a podcastom is ide illik:

meg ez is: