a vadászat alapelvei

mert, ha a színpadon egy pisztoly
megjelenik, annak – a színház szabályai
szerint – előbb-utóbb – el kell sülnie…

a politikában dettó… pedig először csak damoklész kardja képében jelent meg az a bizonyos politikai revolver, mintegy a háttérben, alig láthatóan és alig fenyegetően. de megjelent. a színházi ember rögtön tudta, hogy az előbb-utóbb elsül, mivelhogy használva lészen. az elmúlt másfél év történéseiből a tapasztaltabbak sejthették, hogy inkább előbb, mint utóbb.

nem kellett nagy jóstehetség hozzá, hogy a tapasztaltabbnak lett igazuk. csak a mikénten rágódtak egy kicsit.

megvan a miként is. pedig a vadászatnak alapelvei vannak. miként még sok minden másnak. de más az elv és más a gyakorlat. a gyakorlat az mára már rutin. az elv pedig elvtelen. továbbra is. pedig a vadászatnak is vannak alapelvei. a következők:

“A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez.
Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel.
Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez.
A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását.
Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.” (Hobo Blues Band – Prológus, Vadászat c. album, 1984.)