a kultúra úgy hull le…

színházi ember lévén érzékenyen érint,
ha brutál támadás éri a kultúrát, s benne a
színházat. ez ma már mindennapos kormány
tevékenység, de a Kamaraszínházzal történtek
mellett már csak azért sem mehetek el blogbejegyzés
nélkül, mert inkafelem e színháznak a tagja. még.

elsőként megosztanám Dolmány Attila nyílt levelét, amelyet a facebookon osztott meg, hogy világgá kürtölje a mindennapi rutint: „A kultúra pusztítása folyik”

Üdvözlet/Szervusztok!
Mint ahogy azt sokan tudjátok, a kulturális élet, világ nagyon nagy veszélybe került ma Magyarországon. Az ígéretek ellenére épp nem a kultúra fellendítése, hanem annak pusztítása folyik, s ezt elsősorban anyagi juttatások megvonásával érik el mind múzeumok, színházak, kulturális intézmények felé. A Budapesti Kamaraszínház szintén részesült a támogatás megvonásában, s ezáltal válaszút elé érkezett. Vagy meghajol, és bezárja kapuit, amivel 140 ember utcára kerülését, életének ellehetetlenülését éri el, vagy megpróbál talpon maradni, rettenetes áron.

A színház dolgozói másfél hónapja ingyen dolgoznak, mert nincs keret mind a fenntartás, mind a bérek kifizetésére. Elbocsátások, elszerződések, „szabadúszások” a jövő képei. A jelenlegi támogatói segítségek kevesek a túléléshez. Egy 20 éve sikeresen működő, hihetetlen múltat, művészeket, előadásokat, díjakat felsorakoztató színház léte múlik azon, hogy megpróbáljunk újabb támogatókat, szélesebb nézői társadalmat, bizalmat szakmai és nézői téren szerezni. Kérünk benneteket, ha bárkinek bármilyen ötlete, lehetősége, kapcsolata van, vagy csak egy kis szeretete a színház iránt, tegye meg, hogy továbbítja ezt az üzenetet, mielőtt lavinaként ezzel a színházzal kezdődne el a magyar kultúra teljes haldoklása. Elérhetőségeket a színház portálján, a www.budapestikamaraszinhaz.hu oldalon találtok.

Ha már elolvastátok, azért is köszönet!

Még valami. Ezen nem „ott leszek”, vagy „talán”, vagy „nem leszek ott” a válasz. Igazából ez nem esemény, bár a szemünk előtt zajlik. Ez csak egy kérés, egy figyelmeztetés minden jóérzésű, színház- és kultúraszerető ember részére. Semmit nem jelent, ha nem vesztek részt. Ha az időhatárig nem történik semmi, további esemény lesz. Sajnos…

(És még valami. Ha nem tudnátok, ez egy teljesen politikamentes üzenet. Magam részéről leszarom, mi történik a magyar Fehér Házban. Én csak mint az ország egyik művésze, sokakkal mellettem, kiállva egy ügyért, tettem fel.)

a segítség módjáról inkafelem tett föl a facebookra egy üzenetet:

Kedves Tehetős Barátaim, Tehetős Barátokkal Bíró Barátaim, és Tehetős Cégekben Diszponáló Barátaim,

ez itt egy kapcsolati tőkét (végső kétségbeesésben) kihasználni kívánó levél, ha úgy érzed, ez itt a barátság határa, ne olvasd tovább.

Március végén a Budapesti Kamaraszínházban (kenyéradómnál) rendkívüli társulati ülés volt. Már a megnevezés sem ígéretes, normális színházi évadban társulati ülésből kettőt tartunk: augusztus 20-a utáni első munkanapon azt mondja az igazgató, és jó esetben a fenntartó (titkárnője), hogy jó munkát, júniusban pedig, hogy köszönjük szépen.
Most azonban nincs mit ünnepelni: áprilisban 130 ember nem kap fizetést. Röviden a száraz tények: a minisztérium kormányzati utasításra, összes intézményétől fűnyíró elven elvont 10% támogatást. Ez nem tűnik teljesíthetetlennek, de nézzük árnyaltabban. Minisztériumi színházak a következők: a Nemzeti Színház, az Operaház, a Pesti Magyar Színház, a Játékszín és a Budapesti Kamaraszínház (és ezek még csak a színházak az összetákolt minisztérium számtalan intézményéből.) Ezekből az Operaház pl. 5 és félmilliárd forintból gazdálkodik, a Kamaraszínház tavaly év elején még 470 millióból, aztán tavalyi és idei halmozódó elvonások után 340 millióból. Ez azt jelenti, hogy a béreken és járulékokon kívül szinte csak a rezsire futja, az előadások két stúdiónkban évek óta három fekete zongoraszéken játszódnak, két lekoszlott üzlethelyiségben, raktárból reciklált ruhákkal, penészes pincéből fölcipelt kellékekkel. Magyarul nincs hová hátrálni, a produkciós költségek gyakorlatilag nullán, erre a látványra, ilyen árakon már nem sokáig fog bejönni a közönség…
Idén két havi bérre és két havi rezsire nem futja. Amikor kiderült az újabb elvonás, gazdasági igazgatónk mínusz negyvenmilliósra korrigálta az idei üzleti tervet (a béreket aláírt szerződés tartja indokolatlanul magasan – egy színész havi 15-25 előadással nem visz haza 100.000 forintot! -, a rezsi nem fizetésének pedig adott esetben áramtalanítás a következménye, és akkor legföljebb a Várj, míg sötét lesz-t, és a Black comedy-t tudjuk játszani. A veszteséges üzleti tervet a minisztérium nem fogadta el, ezért áprilisban a 2. negyedévi támogatásunkat nem utalják. (Az igazgatónk leveleire nem válaszolnak, az illetékesek bokros teendőik miatt nem fogadják, miniszterünk nem lévén, államtitkárunk más irányú elfoglaltsága és saját bevallása szerinti hozzá nem értése okán nem tárgyal.)

Mivel tudtok segíteni? Mióta a föníciaiak föltalálták a pénzt, ez nem probléma. Olyan nyereséges, év végén társasági adót fizető cégeket keresünk, akik ezt a tényt már most tudják. Decemberre vannak jelentkezők, de a színházi törvény szerint, amennyiben a következő évre marad a támogatásból, annyival kevesebbet ad a a költségvetés (ügyes, mi?), és év végén legföljebb már csak apeh büntetésre tudunk költeni.
A NEKÜNK ADOTT TÁMOGATÁS 100%-BAN LEÍRHATÓ A TÁRSASÁGI ADÓBÓL!.
Tehát ha úgy látod, fontos lenne, hogy a központi szándékkal szemben talpon maradjon a kultúra, ha a demokrácia részének tekinted a kulturális választékot, és a teljes színpalettát, ha nem akarsz olyan országban élni, ahol a leszállított tankötelezettség mellett a kultúra központosítva lesz, ahol visszajön a három T, … akkor kérlek, jelentkezz a Budapesti Kamaraszínház elérhetőségein:

http://www.budapestikamaraszinhaz.hu/kapcsolat/munkatarsak.html

Köszönöm:
Lengyel Noémi