pótolható pótolhatatlan

évekkel ezelőtt olvastam valahol, hogy
Peter Greenaway várja azt az időt, amikor
élő színészek nélkül forgathatja le
legújabb filmjét. színész lévén akkor azt
gondoltam, nem lenne jó, ha eljönne
az a pillanat. az ember nem pótolható.

most pedig ott tartok, hogy színészházi
lakásomba bevackolva, egy gitár, egy
midi billentyűzet és egy számítógép
segítségével újrafogalmaztam néhány
AK dalt. nem kellett magyaráznom
senkinek, mit csináljon, tartsa a ritmust,

satöbbi… ijesztő! játszótársakhoz szoktam,
a közös zenélés élményéhez, tekintetekhez.
viszont ennek is megvan a varázsa. ajaj!
más, de bódító tud lenni, ahogy órákig
kísérletezel, kipróbálsz mindenféle kósza
ötletet, majd eldobod, jársz egyet, elszívsz

egy cigit, gondolkozol, újrakezded, nem
tudsz szabadulni az évek óta berögződött
dallamtól, aztán mégis, hangszíneket próbálsz,
nem, ez már túl sok, vagy mégsem?, elveszel,
hozzáadsz, s születik valami a semmiből,
ami alapnak jó lesz, majd egyszer beérik…