balkanizálódás

túl gyors a tempó, zemberek!
kapkodom a a fejem, szinte
napról-napra nagyobb a
balkanizálódás kis hazánkban…

fenti kis szösszenetemet rovásírással sajnos nem tudom leírni, de hát mindig is tudtátok, hogy nem vagyok mélyről gyökerező szittya parittya, csupán embertisztelő buzi-zsidó-komcsi hármas összetevőből gyúrt senkiházi bitang ember, ki hogy ha kell… (de nem kell, bazmeg!)

szóval. járok az országban. hol ebben a városban töltök el hosszabb időt, hol abban. a köztes intervallumot autópályákon cseszem el. és egyre rosszabbak a tapasztalataim. balkanizálódunk. ez, mondjuk, nem újdonság. mindig is az őshaza, a bűvös Kelet álmaink és vágyódásaink netovábbja, az őseredet íze csorog szájunkból párnánkra éjszakánként álmunkban. voltunk már finnek, ugorok, finnugorok, mongolok, hunok, ettruszkok és marsbéli krónikások.

de a rohadt életbe, a Balkán az nem arra van! az lejjebb van. és nem csak földrajzi értelemben!

de hogy konkrét is legyek: “a kultúra úgy hull le…”, hogy öröm nézni. szinte naponta dobunk le magunkról egy ruhadarabot, de nem azért, hogy pőreségünk/“védtelenségünk legyen büszkeségünk”.

pl. elképzelhető a tankötelezettség korhatárának 15 évre csökkentése. érted!? eddig 18 volt a határ. de minek is vesződni a sok hülyegyerekkel, négyévenként ixelni az urnák előtt analfabétán is tud, nem?! amúgy is, a műveletlen polgár, nem kérdez, nem követel, nem akadékoskodik, a minimális panem et circensest meg valahogy csak kiszorítják az összeharácsolt pénzekből.

meg amúgy se lesz már színház, múzeum, kiállítóterem, hangversenyterem, művelődési ház, legföljebb falusi tollfosztók lesznek, ahol a gittegylet elnökéről, drága viktorunkról szól a néphagyományozó ének.

itt van még a hamburgeradónak nevezett fatális abnormalitás. gyerekek, lazul a fegyelmezetlenség! nem mondom, hogy a mcdonaldsos hamburger rendszeres fogyasztása nem okoz függőséget és maradandó károsodást a kiskorúak gasztronómiai és kulturális fejlődésében, de azért én jobban félteném a zembereket a tokaszalonnától, a cuppogós, tocsogós, porcogós rémületektől, vagy a tartósítószerrel és adalékanyagokkal mérgezett vacaktól, vagy a szeretettelenül összekotyvasztott menzától.

adózzanak a kövérek! – kiáltanék föl örömömben, de nincs okom az örömre, meg amúgy se volna értelme a kövérek megadóztatásának (se), mert a befolyt összegek nem az egészségügybe mennének, hanem, mint az ellopott magánnyugdíj pénzek, a költségvetés foltozgatására.

a dohányzás erőteljes tiltásáról csak annyit, hogy manapság más drogokkal bódítják legálisan a zembereket, lásd: valóságshow-k, orbán viktor, országgyűlési közvetítések, stb…

de hogy konkrét is legyek. egy tetszőleges plázában vásárlás közben rám jött a kisdolog. épp takarítják az emeleti W.C.-t. ott áll felelőssége teljes tudatában a biztonsági őr, s nem enged be. mondom, neki, márpedig a szükség nagyúr, én bemegyek. de ő hajthatatlan, nem lehet bemenni, még takarítanak. mondom, már nem takarítanak, épp most távozott a takarítónő. strázsáló emberünk mondja, amíg föl nem szárad, oda bemenni nem lehet, menjek le a földszintre, ott végezzem dolgomat. megyek le a földszintre, fogad a tábla, takarítás miatt az emeleti mosdókat szíveskedjenek használni. feladtam.

érted! takarítónő és biztonsági őr nagyobb úr, mint a vevő. ők mondják meg, mit, mikor, hogy és miképp, s micsoda hangnemben! nehogy már össze-vissza mászkáljam a frissen fölmosott padlót! a fenébe, nem az a dolga a takarítónőnek, hogy ha kell, naponta 100x fölnyalja a vevő után a padlót?! nem ezért fizetik? (a színházban a drága takarítónők reggeltől-estig jönnek-mennek, takarítanak, szó nélkül, mosolyogva. s ha épp arra járok, mikor fölmosnak, szabadkozok és elnézésezek, mire ők, csak annyit mondanak, hiszen ez a dolgunk, majd fölmosunk újra.)

más. Ikea. kávét kérünk. önkiszolgáló volna, ha hozzáférnénk a géphez mivel a személyzet éppen akkor takarítja a kávéfőzők környékét. nem állnának odébb, sőt, a tálcánkat is odébb vakkantják. tőlünk nyugatabbra ilyen miért nem fordulhat elő? ott miért tud a személyzet szinte észrevétlenül működni, nem zavarva a pénzköltő vevő auráját?

megint más. Spar. az amúgy is szűkös pultok között nyomorog a vevő, mert fővásárló időben tölti föl a személyzet a pultokat. természetesen végzik a dolgukat. föl kell tölteni a fogyó terméket. de miért főműsorban, és miért olyan látványos kivagyisággal, hogy elszégyellem magam, hogy zavarni merem a munkájában?

vagy, és itt egy twitter idézet következik: “haver kocsmájában (Szeged) pénteken voltak vámosok, nem találtak semmit, ezért a hatóság egyik embere leszakított egy zárjegyet pulton belül az egyik üvegről (bevett szokás náluk), így persze büntetéses jegyzőkönyv stb. az önelégült fejek arra nem gondoltak, hogy a “kamerával megfigyelt objektum” tábla nem csak dísznek van kirakva hanem rá van állítva a pultra. epic fail, holnap feljelentés.” öcsém, többekközött, emiatt hagyta el az országot. volt egy kocsmája. a szomszéd kocsmáros állandóan ráküldte a vámosokat. irigységből. s a vámosok, ha akarnak (akarnak!) mindig találnak valamit.

de pl. ez az eset is érdekes: ez van…

és még hozhatnék millió példát. és még sorolhatnál te is millió példát. ez van.

mindenütt ez a sértett, dacos hozzáállás. mindenütt. s hozzá az alpári, műveletlen megnyilatkozások. az irigység. a spicliskedés. s most ez a gittegylett csak még ráerősít minderre. és napról-napra rosszabb. balkán.

de legalább lesz futbalunk…, mert az fontos, a legfontosabb a 10 millió szövetségi kapitány országában.