ötperces élet/filteres lé(t)

a gyorsan élt élet olyan,
mint a gyorsan készített
tea – ihatatlan. élhetetlen.

manapság azt gondoljuk, hogy az életet gyorsan kell élni, mert ha nem, akkor lemaradunk valamiről. azt tulajdonképpen senki nem mondta meg eddig, miről. ja, de. a fogyasztásról.

a minap hallottam egy, a japán teakészítés szertartásban jártas embertől, hogy ma mindenki gyorsan akar eredményt elérni az életben. (levesek készülnek porból…) pedig az eredményhez idő kell és energia. másképp nem megy.

természetesen lehet élni gyorsan, meg még gyorsabban, fontosan, fontoskodva (ugye, lázár úr?). ennek eredménye, hogy a részidők jók lesznek, büszkék lehetünk magunkra, odatettük (magunkat és másokat!), megcsináltuk, megmutattuk (ki a jani). és akkor?!

a tegnapi hőzöngésem után utazom az M3-on útban Miskolc felé 120-as tempóban (130-nál már sokat fogyaszt a Skoda), s elgondolkodtam azon, hogy vajon lázár úr mit láthat az elsuhanó tájból. nyilván semmit. legföljebb egy-egy előtte togyogó balfasz autóst, aki akadályoztatja az ő fontos száguldásában, de ő ilyenkor bekapcsolja a szirénát s elsodorja a közlekedő polgárt, mert az neki jár. elvégre fontos ember, fontos beosztásban, fontos teendőkkel. ez az ember most gyorsan éli az életét, mert így határozott. tegye. a politikusok élete is hasonlatos a hálivúdi csillagok sorsához – tündökölnek s lehullnak.

celebvilág. ma ez a való. legalábbis ezt sugallják. ötperces élet. filteres lét. percemberkék. idő nincs. minden egész eltörött. a tükör megrepedt.

“a teakészítés Japánban nemcsak művészet, hanem filozófia is, a teaművészet gyakorlása pedig életforma, aminek elsajátításához évtizedek kellenek.” (forrás)

valahogy így van/lehet ez az élettel is. idő és energia kell hozzá. belefektetett munka. s a gyümölcs megérik. “ripeness is all” – ahogy a művelt angol mondja.