köztes létben

éjszaka. ülünk az autóban, köztes létben lebegünk
előadás és hazatérés között, a színpad terhe még
rajtunk, de már édes otthonról álmodunk, még itt
vagyunk, de már ott is, vagyis sehol, állandó úton
levésben, az autópálya monoton csíkja mentén éljük
saját életünket, másokét meg a színpadon, néha azt
se tudjuk, élünk-e, s ha igen, akkor éppen mit, hogyan
s melyik életet, állandó tudathasadásban ingázunk oda-vissza,
csak az éjjeli autópálya ugyanaz mindig, az út az egyetlen
biztos pont, mely végül, egyszer majd hazavezet.