vándormadarak

Egy film, amire éveket vártunk, amiről tudtunk, de valahogy sose álltak úgy a csillagok, hogy találkozzunk vele. Aztán eljött az idő. Érdemes volt kivárni.

Lenyűgöző képek. Szájtátva ültünk a képernyő előtt, s csodáltuk a törékeny, karcsú madarakat, ahogy ösztöneiktől vezérelve több ezer kilométert repülnek, átszelve földrészeket, nem törődve az időjárási viszonyokkal.

Minden tavasszal kémleljük az eget, s a háztetőket, mezőket, vajon megérkeztek-e az első gólyák, a fecskék. Szívet melengető érzés, amikor végre megpillantjuk őket. Úgy érezzük, az élet halad megszokott útján. Halad. De milyen drámai küzdelmek árán! A cél halál, az élet küzdelem, S a madár célja e küzdés maga…, ferdíthetjük/fordíthatjuk a Tragédia szavait a madarak nyelvére. A film gyönyörűen mutatja be ezt a küzdést. Nem dramatizál túl, nem szépeleg. Csak megmutatja úgy, ahogy van. Az ember madarakra káros tevékenységét is csak egy-egy képben beszéli el, mintegy zárójelben. Nyilván, a madaraknak az “emberi tényező” csak egy probléma a sok közül. Nem rangsorolnak. Csak túlélnek. Legalábbis igyekeznek túlélni. Ez a dolguk.

A film egyik fontos gondolata, hogy nem az ember figyeli meg a madarakat, hanem a madarak figyelik az embereket. Tanúk. Régi idők tanúi.

A werkfilmből kiderül, 4 év kitartó és odaadó munkája ez a film. Megérte. Érdemes megnézni.