nem vénnek való vidék – film

Nem olvastam a regényt, nem olvastam a filmről szóló kritikákat annó, csak annyit tudtam, ezt a filmet meg kell nézni. Nem tudom, miért. Azt gondoltam, valami öregkori, nosztalgiázós, életfilozófikus sztorit látok majd. Nem így lett.

Már a film elején az egy percre jutó hallottak száma jelentősen meghaladta egy normál Tarantino film halottainak számát, s a kilőtt lőszerek mennyisége a film további részében sem mutatott csökkenő tendenciát. Gondoltam, jó lesz várakozásaimat kicsit átértékelni.

A hullák gyarapodásával azonban a történet mégis lassú folyású, megfontolt, szikáran és biztosan haladt valami eleve elrendelés felé, de olyan szuggesztív módon, hogy az ember lerágta a körmét két alig történés között. Többször meg kellett állítanom a filmet, hogy lélegzetnyi nyugalomhoz jussak, akkora feszültséget teremtett bennem a film minden pillanata.

A történet tulajdonképpen egy alap western mű a mai, illetve a 80 -as évekbe ágyazva. Teljesen realisztikus világban játszódik, valahol a mexikói határ mentén. Egy vadász (Josh Brolin) a semmi szélén rátalál egy rosszul végződött drogüzlet hullákkal megtűzdelt maradványaira. A drog még a kocsi platóján hever, kicsit odébb megtalálja a pénzt is. A pénzt megtartja. Csakhogy a pénzt más is szeretné megtartani. S ekkor kezdetét veszi az üldözés.

Az üldöző egy profi, hidegvérű bérgyilkos (Javier Bardem). Viszont pszichopata. Amint szagot fog, nincs az az ember, aki élve megússza. Van egy sheriff is (Tommy Lee Jones), aki már belefáradt a körülötte zajló erőszakba és a világ közönyébe.

Nem embernek való vidék. Kietlen, puszta. Minden halad az eleve elrendelés szerint. Nincs menekvés. Az ember hiába küzd, harcol az életért, a túlélésért. Nincs az a felsőbb Akarat, ami megmásíthatná a dolgok menetét. Isten halott. József Attila Elégiája idézi meg leginkább ezt a sivár pusztaságot, ami nemcsak a külső vidék milyenségéről szól, hanem az emberi belső pusztaságról is: “Egy vaslábasban sárga fű virít.”

És azt is felejtsük el, hogy “bezzeg a mi időnkben…!”. A világ sose volt jobb és élhetőbb. Hiába a régi vének nosztalgiája. A világ mindig is kegyetlen hely volt, ahol az erőszak erőszakot szült és mindig ott járt mögötte a bűnök egyik legnagyobbika, a közöny.

A Coen fivérek mozija kötelezően ajánlott. Oda üt, ahova kell.