avatar – több, mint mozi

Előttem már mindenki mindent leírt az Avatar című J. Cameron alkotásról, mind technikailag és mind tartalmilag. Voltak méltatók, voltak fanyalgók. Mindig lesznek fanyalgók, míg világ a világ.

Szóval, megnéztem. A látvány lenyűgözött. A közel 3 óra úgy suhant el, ahogy a lebegő hegyek között suhant a főhős (Jake Sully) “vörös sárkányán” (Leonopteryx). Ilyen vizuális élményben még nem volt részem, szerintem másnak se nagyon. Olyan varázslat volt, mint annó a Csillagok háborúja a 80-as évek elején (vagy a 70-es évek végén?). Egy új világ tárult fel, amiről addig még nem is álmodtunk.

Az Avatarban egy olyan világ tárul föl, amiről csak álmodunk, miközben pusztítjuk szépen s módszeresen világunkat, s ezzel együtt álmainkat. De leginkább csak derengéseinket. Kába pillanatainkból feleszmélve néhány pillanatig vágyjuk vissza az Aranykort, amikor még harmóniában éltünk önmagunkkal s a minket körülvevő természettel, de amint lepereg a film, ketchup foltos, popcorn maszatos csatateret hagyunk magunk után. Marad a lenyűgöző 3d élmény, ennyi nyomot hagyott bennünk a film. Így megy ez.

Mondják, volt idő, az Aranykor, amikor szimbiózisban élt minden élő. Mert minden él. Földanya (a filmben Ejva) lélegzetével együtt lélegzett minden, amit hordott a hátán. Paradicsomi állapotok uralkodtak, a nőknek jázminillatuk volt, az állatok nyelvén értettünk, ami fent volt, ugyanaz volt, mint ami lent, s ami bent, ugyanaz, mint ami kint. Az aranykori ember még tudta, hogy a Földet, csak kölcsönbe kapta unokáitól, ezért csak annyit vett el tőle, amennyi feltétlenül szükséges volt megélhetéséhez.

A filmben ezt a paradicsomi állapotot a Pandora(!!!) bolygó őrizte meg, mindaddig, amíg meg nem jelent az ember, hogy kinyissa a szelencét, s ezzel elhozza a Na’vik és bolygólyuk pusztulását. Persze lehet párhuzamot vonni a mai világ történéseivel, az amerikai új típusú gyarmatosításokkal, vagy a régi típusú: de mit csináljunk a rézbőrűekkel fémjelzettel; eszünkbe juthat Vietnám, Irak (az amerikai republikánusok hőzöngenek is, ahogy kell!), meg globalice a globális problémák, de valószínűleg Ádám és Éváig kellene visszamennünk, Káinig és Ábelig, hogy csak a zsidó-keresztény kultúrkörnél maradjunk.

Vajon mikor jutunk el mi, emberek, addig a szintig, ameddig a film főhőse eljut?! Hogy teljesen azonosul avatarjával. Eggyé válik vele, átlényegül, megvilágosodik. Felébred, éberrré lesz. Mikor jutunk el odáig, hogy felfogjuk, minden rajtunk áll. Tőlünk függ. Csak tőlünk. Tőlünk függ a Föld jövője. Tőlünk, hogy elfogadjuk-e egymást, s békében élünk, vagy gyűlöletben, s kiírtjuk a másikat, mert más a bőrszíne, más a kultúrája, más a nyelve, mások az értékei. Tőlünk függ, hogy unokáink is látni fogják, vagy unokáink se fogják látni. Tőlünk függ, hogy Istenekké válunk, vagy földi porhüvellyé. Tőlünk függ, hogy helyre állítjuk az Aranykort, vagy végleg belesüllyedünk az Apokalipszisbe.

Annyira szerencsések volnánk pedig. Elfelejtettük a Biblia, a Tao Te King, az Upanishadok nyelvét, a Hagyomány szent iratainak üzenetét, de itt vannak az új összegző művek, amelyek leírják a ma emberének a dolgokat, hogy emlékezzenek, hogy ébredjenek, hogy az ájult kábaságból éberré legyenek. Ilyen a Matrix trilógia, az Apocalypto és most az Avatar. Ember, láss, s ne csak 3d-ben!

Ez is érdekes lehet…