Szülinapi MÉMik és bácsik


A legjobb szülinapom a nulladik volt. Mármint a születésem napi szülinapi buli. Tényleg! Bár nem sokra emlékszem, de nagy volt körülöttem a sürgés-forgás. Jöttek-mentek fehér ünneplőbe öltözött emberek, s mind azt akarták, hogy nekem akkor mindennél jobb legyen.

 

Anyám, ha jól sejtem, sírt örömében, de mondom, nagyon régen volt, alig-alig emlékszem. Aztán egy idő után apám is előkerült, örült ő is nekem. Kisvártatva megjöttek a rokonok, mind engem akartak látni és ünnepelni. Napokig jöttek, ilyen hosszú szülinapi bulim még sose volt, alig akartak elfogyni a népek. Emlékszem, lett nagymamám is, meg nagypapám is, egyből kettő mindből. Valami Lacikát is emlegettek, később rájöttem, az én lehetek, mert Lacika említésére mindenki teli arccal rám vigyorgott.


születés01

Valami nagy hodályt béreltek ki a szüleim ez alkalomra, nagy fények is voltak, és minden fehér volt, csak olyan fura egészség-szag terjengett. Mindegy. Emlékszem, aznap sokat bőgtem én is, de aztán betömték a számat valamivel, amiből finom fehér folyadék jött. Azzal elégedett voltam.
 
Arra is emlékszem halványan, hogy mindenki grimaszokat vágott, hogy mosolyogni lássanak, de nem adtam meg nekik ezt az örömöt. Aztán elaludtam. Hosszan és mélyen, hogy kipihenjem az aznapi fáradalmakat. Volt élmény bőven.


születés02

A legrosszabb szülinapom a nulladik volt. Mármint a születésem napi szülinapi buli. Tényleg! Bár nem sokra emlékszem, de nagy volt körülöttem a sürgés-forgás. Alig kaptam levegőt, ami amúgy is nagy újdonság volt nekem. Levegőt! Ordítottam, toporzékoltam, de ezzel senki nem törődött. Jöttek-mentek fehér ünneplőbe öltözött emberek, s mind azt akarták, hogy nekem akkor mindennél jobb legyen. De nem lett jobb.

Először valami durva szűk kijáraton húztak kifelé sokáig. Bömböltem, hogy nem férek én azon ki, de csak húztak, míg végre kihúztak. Kint se volt jobb, iszonyú hideg volt, én meg anyaszült meztelenül ott himbálóztam egy szemüveges fehér ruhás ipse karjaiban, aki miután megunt, egy másik fehér ruhás nő kezébe adott, aki valami hideg löttyel össze-vissza öblögetett, majd egy durva ruhával széttörzsölte a bőrömet. Na, több se kellett, még jobban ordítottam. Anyám se bírta tovább meghurcoltatásomat, ő is sírt. Aztán előkerült apám. Ő is sírt. Kisvártatva megjöttek a rokonok, mind engem akartak látni és ünnepelni, de én mit se törődve velük hamit követeltem, amit aztán végre meg is kaptam.

Emlékszem, lett nagymamám is, meg nagypapám is, egyből kettő mindből. Nem lettem vidámabb ettől a ténytől. Valami Lacikát is emlegettek, később rájöttem, az én lehetek, de ettől se lett nekem jobb.

Valami nagy hodályt béreltek ki a szüleim ez alkalomra, nagy fények is voltak, és minden fehér volt, és olyan fura egészség-szag terjengett. Fertőtlenítő. Fujj! Borzasztó. Hányni tudtam volna, ha ez az egészség szag, akkor inkább nem akarok egészséges lenni. Különben is, engedjenek vissza, ahonnan jöttem. Ott jó meleg volt, meg biztonságos, meg minden!

Míg ezeken gondolkoztam, meg a rokonok grimaszain rémüldöztem, szép lassan elaludtam. Fáradt voltam. Volt élmény bőven.


születés03

Köszönöm szüleimnek, hogy megírhattam ezt a történetet (még akkor is, ha a fele se igaz), és RL -nek is a meghívást! A játék Halandornak agyából pattant ki.

Ha van kedve Halandornak és Gasztronautának, játszanak és írják meg születésnapi élményeiket!

Olvasd el ezt is!