A Lábszag

iszonySavanyú lábszag andalog végig a szobán. Árván terjed a sűrű közönyben. Valaki elengedte tétován, vállalni senki nem akarja. Szabaddá vált hirtelen, s mint, aki nem tud mit kezdeni ezzel a szabadsággal, céltalan ernyed alá orrok odújába. Az orrok viselői nem érzik a dolgok súlyát, baromi megnyugvással vetik bele magukat ködös álmokba, fojtogatókba. Talán álmodni sem akarnak, de mivel ébren sem éberek, hát álmukban sem urai a helyzetnek. Dögölnek bele az életbe, dögölnek bele az álmokba.

Lábszag, láthatóan lábra kap, s egyre jobban élvezi kétes idejű szabadságát, körülnéz. Nehéz férfitesteket lát. Alvó testeket. Szunnyad bennük a virtus, amely ébren embertelen, nem is: állati tettekre ösztönzi őket. Öten vannak. Gyilkosok, nemi erőszak specialisták, gyermekmegrontók. A háború felkentjei ők, az erősek, tehát mindenhatók.

Arcukon nincs megbánás, szívükben sincs, mert szívük sincs. Nincs tudatuk se, csak alkohol, meg lábszaguk van. Ez minden, ami az övék. Öten vannak, baromi megnyugvással vetik bele magukat a nem álomba. Ha ébren lennének, lábszagukat is letagadnák, s a másikra testálnák. De alszanak, nem érzik ízét az egyetlen emberinek, ami körülöttük még előfordul, jelen esetben a lábszagnak, egyik se gazdájuk, mind azok.

Lábszag, miután körbeszimatolt, mert mást, mit tehetne, kezdi unni magát az öntudatlan testek között. S mielőtt az alkoholgőz a fejébe szállna, elhatározza, hogy világgá megy. Undorodik az öt alvó ábrázatától, amelyekre a borzalom köpött bő nyállal aljas sorsokat.

Erőszakos szél Ajtófélfának támaszkodik, mire Ajtófélfa veszettül nyikorgásba fullad, kifullad, s megadja magát. Erőszakos szél betüremkedik, szétnéz a szobán, öt alvó testet lát, amelyek baromi megnyugvással vetik bele magukat a nem álomba. Egyikük felhorkan, ki Ajtófélfához legközelebb ájult a semmibe. Erőszakos szél beleremeg a látványba, mely sokat sejtet az öt alvóról, majd süvítve megfordul, s kifordul a szobából, s vele a Lábszag is.

E hirtelen fordulat után Lábszag Erőszakos szél hátán nyargal, de csak a ház előtt térdeplő Nyárfáig. Ott lekéredzkedik. Erőszakos szél tovább nyargal, míg golyók nem állják útját.

Lábszag értetlenkedve illan térdeplő Nyárfa elé. Megdöbbenti a látvány, de nem sajnálkozik. Térdeplő Nyárfa teste szinte tőig kettéhasítva, vér amúgy nem jön belőle, de látni, hogy sokáig nem bírja tartani magát. Az egyik fele a ház oldalába kapaszkodik, amíg erejéből futja. A másik felén egy élettelen test lóbálja magát. Már nem álmodik. Az élettelen test nemrég még férfié volt, bár épp a férfiassága hiányzik, néhány méterrel odébb kallódott. Az öt alvó férfi közül az egyiknek nagyon útban lehetett az eredeti helyén, vagy, mert neki kisebb volt, vagy csak úgy, levágta. A másik négy jót röhögött rajta, hát emiatt is.

Lábszag kérdezi térdeplő Nyárfát, segíthet-e valamiben. Térdeplő Nyárfa hallgat. Míg valaki le nem vágja egyik feléről az akasztottat, addig tartja magát. Addig összeszedi minden erejét, aztán majd meglátja. Abban reménykedik, hogy amikor utoléri a fájdalom nélküli álom, majd tűzifának jó lesz egy családi tűzhelyben, ha lesz még ilyen. Lábszag megérti térdeplő Nyárfát, s tovább terjed. Még egy pillanatra rákúszik az akasztottra. Hideg, nincs lábszaga se, csak lóbálja magát, és nem álmodik. Ágyékán megdermedt a vér. Szomorú a látvány, nem marasztaló, Lábszag sem marad tovább. Csíkot húz a halállal hígult sárban, míg el nem akad egy agg tetemében. Az agg nyitott torka kérdőn bámul bele a homályos égboltba. A Nap sehol, az agg rámered a helyére, de már nem keresi. Az öt alvó közül az egyik késével belenyúlt az agg torkába, jó mélyen — az a biztos. Lábszag most megkörnyékezi a kés vájta krátert. Óvatosan leereszkedik, de sokáig nem lubickol a cafatok között. Ez még neki is sok. Iszkol is tovább sebesen.

Néhány méterrel odébb nő szorítja magához néhány hónapos csecsemőjét. Jó erősen szorítja, már soha el nem engedi. A halál se tudja őket elválasztani többé. Most ott fekszenek a síri csöndben egymást átölelve. Lábszag föléjük suhan, sírna, ha tudná, hogyan kell, de nem tudja, így csak nézi őket. A nő bal melle magányosan terül széjjel a csecsemő feje mellett. A blúza a civakodásban elfáradt, megadta magát. Egyetlen golyót szánt kettejüknek az öt alvó közül az egyik. Közelről célzott, közvetlenül a csecsemő halántékára téve a fegyvert, mert a csecsemő halántéka még nagyon lágy, a golyó akadálytalanul tud hatolni a nő mellébe is. Úgy is lett. Hiába, a tapasztalat.

Lábszag úgy érzi, hogy ingere van valamire, amiről nem tudja, hogy mi is az voltaképpen. Ha tudná, hányingernek nevezné, de hát nem tudja.

Nem messze a halálba ölelkezőktől egy lány keresi elveszett tisztességét. Konokul mered maga elé. Lábán csöndesen csordogál a vér, s egyesül a föld porával. Majdnem pucér teste dacol Erőszakos szél túlkapásaival, körülötte ruhafoszlányok keresik egymást. Lábszag rámered a lányra, egészen közel hajol hozzá. Szája földillatot szorít makacsul. Szembogara nem álomról árulkodik. Az öt alvó közül mind belenézett abba a szembogárba, röhögve, hörögve, amíg a szembogár fénye el nem múlt.

Odébb egy kutyából éppen dögszag szállt tova. Lábszag utána néz, Dögszag vissza. Méricskéli egyik a másikát, de nem sokáig. Hallgatólagosan megegyeznek, hogy nem bántják egymást. Dögszag már napok óta a kutyát vigyázta – szegény párával egy elkószált szilánk végzett, az öt alvó itt már semmit nem tehetett, de azért belerúgtak néhányszor, biztos, ami biztos -, most átadja helyét a nyüzsgő féreghadnak. Hadd éljenek. Lábszag e helyet hát tisztelettel elkerüli.

Mivel látnivaló már sok nem akadt, felkúszik a Pottyantós tetejére – az még épen maradt -, hogy elgondolkozzon a látottakon. Ám, amint magába merülni készül, egy nagy robbanás vet véget rövid, de annál savanyúbb életének. Szétterjedőben még látja, hogy a ház, ahol megfogant, az öt alvó közül valamelyiktől, vagy épp mindegyiktől — ki tudja manapság? -, egy becsapódástól megrémülve szakad darabokra. Annyit még képes a széthullásban fölfogni, hogy az öt alvó már nem árthat neki. Már nem árthat senkinek.

Egy másik öt, vagy ki tudja, hány, talán az övéik, talán nem, megszabadította őket a nyomasztó álmoktól. Ezen egy kicsit még elmerengett, majd belefinomult a semmibe.

Szerintem még ezt sem olvastad…