Rakpart vagy rakpark?

rakpartSzomorúan vettem tudomásul, hogy előző bejegyzésemre érdemben senki nem reagált. Tényleg senkinek nem mozgatja meg a fantáziáját egy, az autóforgalomtól teljesen elzárt, budai alsó rakpart? Ahol, amíg jó idő van, szabadon lehet Dunát bámulni, meg nézni a dinnyehéjat, meg bicajozni, sétálni, falusi idillbe burkolózni a főváros szívében? Csak próbaképpen? Hogy milyen lenne, ha? Vagy ennyire elkényelmesedtünk, begubóztunk, és feltétel nélkül elfogadjuk, hogy ez van, ezt kell szeretni?!



Az nem kifogás, hogy nincs bicajom! Akkor lehet sétálni, futni, vagy csak szerelmesen ölelkezni. Az sem kifogás, hogy hamarosan visszaáll az eredeti forgalom, s akkor meg minek fájdítsuk a szívünket. Bár vannak olyanok, nem is kevesen, akik határtalan lehetőséget látnak a “Budai Rakpark” -ban, mert kipróbálták, és azt mondták, hogy merészet kellene gondolni, sőt cselekedni, s visszaadni a Duna partját az embereknek. (Tudom, most felhördülnek az autósok.) Más országokban vannak már példák…

Nem vagyok optimista az ügyben, még akkor sem, ha több ezer mail érkezik mostanában a főpolgármester postafiókjába. Gondolom, megy olvasatlanul a kukába, aztán törlés örökre. De, ha hallatjuk a hangunkat, akkor az már valami. Tulajdonképpen még hallatni sem kell, csak venni a fáradtságot, és lemenni a rakpartra bicajjal, gyalog, kutyával vagy Kedvessel, unokával vagy csemetével, és élvezni a ritka alkalmat! Ki tudja, hátha beválik!