Ha a szent kocsma is bezár – olvasónapló

Az egész úgy kezdődött, hogy egy kollégám meghívott néhány hónapja egy whiskyre. Kicsit fanyalogtam, mert nem voltam oda soha a whiskyért, de kollégám unszolt, hogy kóstoljam meg, nem fogom megbánni.

Amúgy ő is csak akkor whiskyzett, amikor úgy gondolta, hogy aznap jól dolgozott a színpadon, egyébként csak kommersz konyakkal jutalmazta magát.

Szóval kikérte a két whiskyt (illetve whiskey-t), ír Jameson-t, amit egy bizonyos rendező miatt tartottak a büfében, egyébként alig fogyott, lévén, elég borsos ára van. Megittuk, s olyan kellemes meglepetés ért, hogy gyorsan én is rendeltem egy kört, s az est végére megállapítottam, hogy a whisky, legalábbis a jó whisky, remek dolog.

Később megvásároltam életem első üveg whiskyjét, egy üveg Kanadian Special Old-ot, ami még az én pénztárcámnak is megfelelő volt, és minőségre sem a legrosszabb. S esténként, “ha a szent kocsma is bezár”-t már, ezzel nyugtáztam a napot.

Aztán a jószerencse úgy hozta, hogy az esküvőnkre is kaptunk egy üveg Ballantine's-t, s mivel feleségem nem szereti a töményet, így rám hárult az a kellemes feladat, hogy elfogyasszam az egészségünkre.

Majd egy örökségből is ránk maradt két üveg kb. 10-12 éves whisky: Jack Daniels és egy Canadian Special Old. Így egyik pillanatról a másikra több féle whiskyt is kipróbálhattam. Nem mondom, hogy whisky függő lettem, de nagyon jól esik a nap végén, az esti csöndben egy-egy pohárkával.



De hogy a lényegre térjek, az Agave gondozásában már rég kinéztem magamnak Lawrence Block – Ha a szent kocsma is bezár c. regényét. Nem mintha ismertem volna a pasast, vagy a regényt, egyszerűen megfogott a cím, illetve a könyv borítója, amelyen egy emberes pohárban emberes adag whisky kelleti magát sok jéggel. S ha még ez nem volna elég, sokan és hosszan dícsérik a regényt a borító hátlapján. Gondoltam, az esti kellemes whisky mellé esti kellemes olvasmány is dukál, hát megvettem a könyvet, s néhány pohárka után el is olvastam.

Előtanulmányaimban megtudtam, hogy az író híres krimiszerző, és a Matt Scuder sorozattal, melynek egyik kötete a fent említett, a létező valamennyi díjat elnyerte; s még azt is megtudtam, hogy eme regény a sorozat legmegrázóbb darabja. Nosza…

Azt már Ady óta tudjuk, hogy az alkohol az egyik legelterjedtebb tudatmódosító, Hofi óta pedig azt is tudjuk, hogy piál a föld, piál a minden. A magyar pálinkázik, a francia absintozik, a skót whiskyzik, az ír whiskey-zik, az amerikai meg bourbonizál (már, ha nincs alkohol tilalom).

A magyar ettől segg részeg lesz és súlyos versek jönnek ki belőle, a francia elkezdi másként látni a világot, amelyet gyorsan stílusteremtő festészetben fejez ki, az ír még nagyobb nemzeti öntudatra ébred, az amerikai pedig egyre jobban kergeti az amerikai álmot, amely minden pohár bourbon után egyre messzebb lesz tőle. Pláne, ha New Yorkban él, elváltan, két gyerek apjaként és otthagyva a rendőrséget egy gellert kapott golyó általi gyerekhalál miatt.

Ezzel tulajdonképpen nagyvonalakban el is meséltem Matt Scuder életét. Kocsmáról kocsmára jár, törzshelyről törzshelyre, s abból él, hogy barátai néha megbízzák egy-egy ügy kinyomozásával.

Emberünk két bourbon között néha dolgozgat a rá bízott ügyeken, s néha egy-egy tudatmódosult állapotban ráérez a megoldásra. Mintegy mellékesen. Az amerikai pimodán egyre lejjebb süllyed az alkoholban és New York mocskában, ennek ellenére a regény tele van finom humorral. Több gyilkosság is történik a regényben, de ezek mind a háttérben zajlanak, Lawrence Block nem terrorizál bennünket azzal, hogy a gyilkosságokat emberközelbe hozza és részletesen leírja. Sokszor az az érzésem, hogy inkább egy Jarmush vagy egy Wayne Wang filmet nézek a színes new yorki életről, humorról és emberségről, néha embertelenségről. Két-három whisky után az ember mégsem viszonyulhat úgy egy gyilkossághoz, mint tisztán és hideg fejjel.

Mindenesetre ez a regény fölkeltette az érdeklődésemet a Matt Scuder sorozat többi kötetére is, és rebesgetik, hogy film is készül belőle Jeff Bridges főszereplésével, ami telitalálat lenne.

“A versek és a pózok után

Az éj már a végére jár,

És mindenki magára marad,

Ha a szent kocsma is bezár.”


További olvasónaplók…