A játékmester – olvasónapló

a játékmester Ezt most nem Iain Banks, hanem Iain M. Banks írta. És jól megírta. Remekül megírta.

Játék az egész világ, és játékos benne minden…, ahogy az okos lapp mondja. És tényleg.

Ne legyen senkinek kétsége, mert eljön majd az az idő, amikor nem reformálunk, népszavazunk, háborúzunk, gyilkolunk, sikkasztunk, demokráciázunk, éhezünk, undergurund drogozunk/cigizünk/hallucinálunk/pörköltözünk/disznót vágunk, leigázunk, (anti)agitálunk, satöbbi, hanem a szó legnemesebb és legeredetibb értelmében anarchista módon élünk, úgy ahogy élni mindig is kellett volna és szerettünk volna.


És ez az idő éppen egybe esik majd a kultúra, a Kultúra reneszánszával, amikor a kultúra nem úgy hull le, ahogy meg van írva. Amikor az ember már csak játszik, mert rájön, hogy játék minden, és mindenki játékos, ki kicsiben, ki nagyban. (Az ügyészek, hivatalnokok, rendőrök, BKV-ellenőrök nyugdíjba mehetnek, tán a tűzoltók is.)

A nagy játékosok értik majd a hexametert is, meg Hamvas összest, meg a jin-jang összefüggést, az az-ami-lent-van-ugyanaz-mint-ami-fent-van -ról már nem is beszélve.

Ez a játék nem az a játék. Nem a seggelős legyen ön is milliomos lexikális, nem a queke -elős first person shooteres idegbajos, nem az Unreal unrealista gyilkolós, nem a tőzsdecápás virtuális pénzbezsebelős, nem az itt a piros, hol a pirosos. Nem. Ez a játék a Játék. Egy kicsit sakk, egy kicsit go, egy kicsit dáma, egy kicsit Age of Empires, egy kicsit Én, egy kicsit Te, egy kicsit Sophia halálos szerelme (philo Sophia), egy kicsit Sim Sity, egy kicsit tarot, egy kicsit az Öt Elem játéka, egy kicsit mágia, egy kicsit szerepjáték, egy kicsit alchimia, egy kicsit maga az Ember, egy kicsit maga a Társadalom. Mindezekből egy kicsi, mindezekből a lényeg, mindezekből az Egész.

Ezt tanuljuk egy életen át, bizonyos felfogások szerint több életen át. Ezt tudtuk az ún. Aranykorban, ezt felejtettük el az Almával. Ezt keresssük nap mint nap a szerelemben, a munkában, életünk kicsiny “játékaiban”. És nem találjuk, mert nem találhatjuk, mert csak tükör által homályosan… és a varázsló eltörte pálcáját…

Ahogy A darázsgyár nyűgös, súlyos olvasmány volt, A játékmester lenyűgöző, magával ragadó, lassan olvasom, hogy tovább tartson élmény. És most már bizonyossá vált, bár eddig is sejtettem, hogy a mi világunk a világok legképmutatóbbika. Fika. De ebben kell élni. Élni és játszani. Játékosan élni, de megélni, mint gyermek, komolyan venni, és néha emlékezni a röpülés boldogságára. Mert a játék egyszer véget ér.

(A játékmester nálam benne lesz a 2008-as év best of 10-ben.)

További olvasnivalók…

Olvasd el ezt is! Jaaa, és játék!

libri