Isten veletek Magyarok!

egészségügyReggel először is eldöntöttem: “Ma nem ülök lóra…” sztrájkolok. És csak lencsefőzeléket vagyok hajlandó magamhoz venni. Tányéronként 300 ft-ot be is fizettem rendesen a konyhapénztárba, amit majd szépen visszaforgatok, mert az úgy dukál.

Miután nem ültem lóra, megnéztem a tv-ben és a neten, hol tart a sztrájk. Akkor még csak 12 vasutas sztrájkolt, a többi a minimális közlekedési feltételeket biztosította, tehát úgy, mint eddig. Van egy sejtésem, a sztrájk után is minimális lesz.



Három tanár is sztrájkolt, egy gyerek bement a suliba, mert egész héten beteg volt, s diáktársai nem értesítették, hogy nem lesz tanítás.

Mivel reggel csúszósak voltak az utak, csak a téligumikkal fölszerelt 18 ezer lóerős, fémfelnis, kisuvikszolt terepjárós szántóvetők mnetek ki az utakra demonstrálni. Voltak 9-en, ha jól számoltam.

Néhány orvos és nővér ma csak a zsebét tartotta, s ha megindult egy szülés, akkor közös erővel tuszkolták vissza a gyereket anyja hasába. Jobb ott neki sztrájk idején. Lesz elég ideje, hogy megtudja, a Parlamentben éppen “lazán a saját népük kiirtásáról” döntenek.

(Ekkor már két tányér lencse elfogyott, az kereken 2×300 ft-ot hozott a pénztárba.)

Teli hassal figyeltem, amint a MÁV kétségbeesetten demonstrál az egészségügyi reform ellen, illetve 'a továbbra is koszfészekben utazzunk' jelszó jegyében nem tisztították a vagonokat, a WC-ket, az ablakokat, a különféle fémfogantyúkat, táptalajt hagyva a bacilusoknak és így a betegségeknek. Ráérős idejükben továbbra sem tettek semmit a komfortérzet javításán, a menetrend pontos betártása érdekében és a jegykezelők és egyéb személyzet udvariasságának csiszolásáért.

Pedig ráérős sztrájkidejükben itt lett volna az alkalom hasznosan eltölteni azt. De nem. Unatkoztak is a jóemberek, s estére meg is unták az egészet, s jól lefújták a határozatlan időre tervezett sztrájkot.

Így kénytelen leszek az ünnepek előtt vonatra szállni, pedig azt hittem, megúszom majd. A MÁV-val viszont nem lehet packázni. Röghöz köt. Vonatozni kell, ha akarod, ha nem. Alternatívaként ott volna még a Volán, de amióta a két cég jegyárai közel azonosak, a versenynek semmi értelme. De vehetnék autót is, ha volna miből, és még mehetnék gyalog is.

A gyaloglás nem is rossz ötlet. Bajla eü-reformjának egyik sarokköve. Egészséges, és közben friss levegőn is van az ember. A friss levegőtől megjön az étvágy, így többet is eszem majd (még egy tányér lencse). A több időt igénylő étkezés elvonja energiáimat a blogolástól és a kommentekől. Így kevesebb para lesz, ettől aztán az idegosztály is kénytelen lemondani rólam. Reggeli kb 1 liter zöld tejjjám és az előadások utáni kb. ugyanennyi söröm a vesémet is rendberakja – urológusok kipipálva. A szívem erős – kardiológusok kímeljenek. Nőgyógyászati promlémákról nem tudok – adieu nőgyógyászok. Naponta fejben sakkozok – a sport is letudva.

Most már csak meg kell várnom, amíg a parlamentben végleg döntenek “saját népük kiirtásáról”, s végre egydül maradok senki által nem zaklatva, idegesítve, tömegesítve, megfertőzve, kirekesztve, befolyásolva, megreformálva, megregulázva, megfélelmítve, lesajnálva, lehülyézve, meghülyítve, megsztrájkolva, eltemetve, elfelejtve…

Ti azért csak temessétek nemzeteteket! Haljatok meg Pató Pál módjára! Gyakoroljátok halálra demokratikus jogaitokat! Döntsétek meg a kormányt meg a tőkét! És használjátok a kapitalista vívmányaitokat: a mobilt, a netet, a blogot, hogy végső búcsút vegyetek szeretteitektől és árva hazánktól. Isten veletek Magyarok! Halálotok után majd – utolsó magyarként – elmondom az idetévedt külfödieknek, hogy betegségében halt meg a magyar, de büszkén.

Olvasd el ezt is!