Rohanunk a karácsonyba

karácsony“Szemében ott szűköl az állat”, amikor beveti magát a forgatagba. Szabad a préda. A zsákmány szaga elvadítja, a pénz szaga mámorba ejti.

Pedig nincs is pénze. Illetve van, de az nem az övé. Bank bácsié, aki ejnyebejnye tekintettel, de belenyúl a zsebébe, hogy kisegítse a szeretetet pénzért venni akarót, s Bank bácsi ártatlan nem tetszése mögött már a busás kamatokat számolja.

De mindegy is. A szeretet ünnepén szeretet kell adni, ha nincs, venni kell. S a szeretetet drágán mérik, bár látott a múlt héten valamelyik Plázában leértékelve még néhány (szív)lapáttal belőle. Ha szerencséje van,még kap, ha nincs, tülekedik tovább és szív(lapát). Szabad a préda.



Két vállához csapódó váll közt felvillan benne egy jóságos arc, de nem érti, mit akar tőle. Eszébe jut az is, hogy a pénz az anyag, a szeretet az lélek. A pénztárnál még arra is futja, hogy tovább gondolja: anyagi síkra rántotta a szellemi síkra valót. Fizet. Most fizet. Később majd megfizet. De az majd lesz. Mindig csak majd. A majdra ráér. A most meg nincs sehol – rémlik föl, de rálépnek a lábára, elereszt egy kurvaanyádot. A préda már az övé. Mindegy.

Az utcán jön rá, hogy adós. Szeretet adós. Muszáj tülekedni. nem maradhat adós. Inkább adós lesz. Hitelbe fojtja adósságát. Szeretet hitelbe – ezen elmosolyodik, de nem merülhet bele, valaki eléáll és magyaráz neki a szeretetkonyháról. Adakozzon. Adakozzon? Nem tud adakozni, ő most szeretetért hajt. Elhajtja a kéregetőt.

Estére hazaér. Megpakolva a zsákmánnyal. Fáradt. Azzal vigasztalódik, Jézus idén is megszületik, s majd idén is megváltja, s jövőre vele ugyanitt.

Ez a történet a képzelet szüleménye. A valósággal semmi kapcsolata nincs, így a történet alakja és a helyzet is csak kitalált.