POSZT-botrány

POSZTDe kérdem én, mi köze a Tubes lokátornak a Pécsi Országos Színházi Találkozóhoz? Tudom, minden mindennel összefügg, és ami lent van, ugyanaz, mint ami lent van, és fordítva; sőt, ha egy pillangó elfingja magát Kínában, azt még itt, kis hazánkban is érezni lehet. Hát még a Tubesről!

A színházi szakmát manapság az ág is húzza, hát mért ne néhány lokátor prókátor játsza a hőzöngőt a magyar színházi élet legnagyobb eseményének megnyitóján. Tulajdonképen mindegy is, milyen esemény van soron. A hőzöngők (akiknek, gyanítom, a lokátor csak ürügy a hőzöngésre) ugyanúgy hőzöngtek volna, ha történetesen a nyugdíjas vasúttársaságok banánosztó ünnepségét tartották volna Szili Katalin társaságában.



Mert hőzöngeni jó, és hőzöngeni csak szépen, ahogy a csillag megy az égen… A Kossuth tér óta tudjuk, két fajta ember van, a hőzöngő, meg a nem hőzöngő. És két fajta politikus, akinek le kell mondani, meg akinek nem.

A színész meg színész, játsza az életét, pontosabban élete a játék. S ennek a játéknak egyik csúcspontja a POSZT, ami kizárólag és csak színházról, művészetről szól. De leginkább a túlélésről. Példaértékű lehetne a társadalomnak, hogyan kell bármilyen körülmények között túlélni bizonyos nehéz helyzeteket. Nem hőzöngeni, hanem csinálni. Tenni mindenáron. És a legnagyobb nehézségek közepette is a legnagyobb könnyedséggel és hittel és szeretettel. A színházat.

A hőzöngők, bármiért is hőzöngenek éppen, mindezt nem tudják. A hőzöngésre fölbújtók viszont nagyon is tudják, hogy a hőzöngők mindezt nem tudják. Ez a populizmus. A színház pedig köszöni szépen, jól van. Minden nehézség ellenére.

Olvasd el ezt is!