“Színház az egész…” (évadvég)

Akkor hát befejeződött az évad. Az az évad, amelyik újra visszaadta a színházba vetett hitemet. Amit néhány éve elvesztettem. De most Miskolcon újra megtaláltam. Jó volt, kihívás volt. Jó rendezőkkel, jó darabokban, jó szerepekkel dolgozhattam.

Van értelmetlen munka, értelmetlen elfáradás, értelmetlen vesződség. Idén nem volt. A próbákon töltött idő maximálian kielégített, egy percig sem éreztem, hogy hiábavaló. Az előadások végig izgalommal töltöttek el. Alig vártam, hogy jöjjön az újabb kihívás. És mindig volt kihívás. Egyik darabból a másikba estem be. Nem volt idő gondolkodni a Lét nagy kérdésein, mert a színház volt maga a Lét.

Az ember soha nem elégedett, lehet elégedett az elvégzett munkával. De néha érezheti, hogy valamit sikerül a helyére tenni, egy pici építőkockát a nagy egészhez hozzáadni. Volt ilyen pillanatom. És ennek örülök. És a sok pozitív visszajelzésnek is, amit a kollegáktól kaptam. Új társulati tagként elmondhatom, hogy befogadtak, elfogadtak. És ezt köszönöm!

Olvasd el ezt is!