Malina Hedvig story

malina hedvigMalina Hedvig már serdülőkorában elhatározta, ha felnő, híres ember lesz, sztár, aki majd az újságok címlapjáról néz le ránk, a tv kamerák össztüzében ad interjúkat, és a csapból is ő folyik majd. Malina Hedvig serdülőkorában így gondolta.

Teltek múltak az évek, s Malina Hedviggel semmi különös nem történt. Élte a vele egykorúak életét: iskolába járt, iskola után a barátnőivel moziba ment, hétvégeken bulizni. Szeretett volna szerelmes is lenni, de a fiúk nem nagyon érdeklődtek iránta. Illetve volt egy csöndes, félrehúzódó szlovák fiú, Janek, aki eggyel följebb járt a suliban. Néha a nagyszünetben találkozott a tekintetük, de mire többre is sor kerülhetett volna, Janek édesapja külföldi állást kapott, így a család vele költözött, s Malina fiú nélkül maradt.


Lassan eljött a felnőtté válás várva várt ideje, s Malina csak nem lett sztár, sőt egyre magányosabb lett, és egyre elkeseredettebb. Ekkor gondolt egy nagyot. Hónapokra bezárkózott szobájába, senkinek nem nyitott ajtót, a telefont se vette föl.

Három hónap múlva kilépett a szobájából. Augusztus 25-e volt éppen, ezt onnan tudta, mert Janek is ezen a napon nézett rá utoljára 6 évvel ezelőtt. Gyönyörű nyári reggel volt, olyan csintalanságra biztató.

Malina a szokott úton elindult az egyetemre. Ekkor még nem tudta, hogy néhány perc múlva, az egyetemhez közeli parkban súlyosan bántalmazni fogja magát. Mondom, mosolygós reggel volt. Malina is mosolygott. Magyarul mosolyoghatott, mert egy magyar rendszámú autó állt meg mellette. A sofőr megkérdezte tőle ékes magyarsággal, hogy melyik út megyen Budára. Malina felnevetett, mert eszébe jutott, hogy ez bizony egy magyar klasszikus irodalmártól van, s nem is szólt semmit, csak kitépett egy termetes fát a park fái közül, s fél karral megkanyarítván, Buda felé mutatott. A sofőr visszamosolygott, neki is beugrott a magyar klasszikus irodalmár, és szintén ékes magyarsággal elköszönt Malinától.

Malinának ez lett a veszte. Bármennyire is figyelt rá, ékes magyarsággal köszönt ő is el a sofőrtől, aki azóta már árkon-bokron át tartott Buda felé. Malina dühös lett. Hogy köszönhet el egy magyartól szép, ékes magyarsággal a szlovákia nyitrai park árnyas fái alatt. Hát milyen szlovák ő?! Magyar szlovák?! Vagy cseh szlovák?! Vagy magyar magyar?! Vagy szlovák szlovák?! Vagy félig magyar, félig szlovák, vagytánegészenaz?!

A lényeg a lényeg, szó szót követett, belső monológ belső monológot, majd külsővé váltott át, és már fröcsögte magára a szót, mit fröcsögte, hányta, ruháját tépte, arcát karmolta, az orrát többször ököllel eltalálta, a szeme alatt a még mindig a kezében lévő szálfa ejtett súlyos sebeket.

Tán önkezével még az életét is kioltotta volna, ha nem jön arra éppen két szlovák segítőkész férfi, akik megrökönyödve nézték az eszeveszett öncsonkítást. Ékes szlováksággal meg is tanakodták gyorsan, hogy az őrült lány segítségére sietnek, ám Malina látva közeledésüket, megálljt parancsolt nekik, és azzal fenyegetőzött, ha közelebb mernek jönni hozzá, kitépi a saját nyelvét. A két segítőkész szlovák férfi még mindig nem mérte föl a súlyos helyzetet, és csak segíteni akartak a lányon. Óvatosan közeledtek hozzá, de Malina ekkor bal kezével megfogta az egyik szlovákot, jobbal a másikat, és Pozsonyig hajította őket.

Ekkor Malina tekintete már tüzet lövellt. Egy mozdulattal lekapta magáról fehér blúzát, és a szája sarkából ömlő vérével magyarellenes szöveget firkantott rá. Elolvasta, nem tetszett neki, ezért gyorsan elmaszatolta, és egy újabb, még magyarellenesebb rigmust írt föl. Ez már tetszett neki, olyannyira, hogy hirtelen le is nyugodott. Mintha semmi sem történt volna, folytatta útját a parkon keresztül. A Nap mosolygott rá, ő visszamosolygott, kicsit megigazította a blúzát, így a magyarellenes felirat még ijesztőbbnek tűnt, és belépett az egyetem épületébe.

Innen a történet már hollywoodi rózsaszínbe vált. Malina az újságok címlapjára került, a tv társaságok interjúkkal ostromolják, híres lett. A tárgyalások alatt megfigyelte, hogy a kíváncsiskodók között a padsorokban ül egy fiatal férfi, és őt nézi. Illetve nem is figyelte meg, csak érzi, hogy valaki őt nézi. És tudja, hogy hamarosan találkozik a tekintetük.

Így is történhetett volna… 

Olvasd el ezt is!