A szépség

Nem is tudom, hogy jutott az eszembe. De valahogy mégis, hát akkor hajrá…
Talán a fociról, bár nem biztos, de a foci az elsődleges példa, hogy megosszam ezirányú gondolataimat.

Ahogy emlékszem, mindig a brazil fociért rajongtam. Főleg a 80-as években: Sokrates, Zico… Sose nyertek világversenyt, de ahogy belehaltak a szépségbe, az engem mindig elkápráztatott.

Mert, biztosan akarták a vb-győzelmet, de egy szép megoldásért, egy sarkazásért, egy oléért, föláldozták azt. Aztán mindig a németek győztek (vagy az argentínok), de a foci már csak olyan, hogy mindig a németek győznek.

Talán ezen gondolkoztam a minap leadott angol-magyar 6:3-as mérkőzés láttán is. A szépség benne volt abban a 90 percben, a győzelemben pedig pláne.

De hogy elkanyarodjunk a focitól  – színház. Az ember próbál, mint egy hivatalnok manapság, megszabott időtől megszabott ideig, bár a szakszervezet és a kollektív szerződés még nem cseszte el teljesen a színházat, szóval megy a próba, mint futószalag, és akkor, hirtelen, egyszer csak megszületik egy pillanat. Az ember a mai viszonyok között már alig is veszi észre, de, akinek szeme van, mégis csak.

Szóval, megszületik a semmiből egy pillanat, és akkor angyal száll el fölöttünk, mert a régiek még emlékeznek, az újaknak meg még teljesen új a pillanat. Mert pillanat született. Hosszú kínlódás, munka, izzadságszag után valami emberi. És az emberinek még a mai embertelen világban is nagy súlya van. Mert nem oda illő.

És ilyenkor az ember azt mondja, hogy mit nekem a minimálbér, mit nekem a napi aktuál, mit nekem a tüdőgyuszi, és egyéb betegségek, mit nekem a napi betevő hírek, amik másnap már elavultak, mit nekem a blogtér-verseny címlapéhség és öntömjénező magamutogatás, és szerettek-e közvéleménykutatás – a világba beleszületett egy pillanat, ami eddig csak sejtésként volt jelen, de most határozottan ott van, kitörölhetetlenül, és további értékes pillanatnak lészen majd melegágya, szóval, a szépség máshol keresendő.

A szépség a pillanatban keresendő, amit te magad teremtesz meg. Magadból, és a körülötted lévő hús-vér emberekből. És persze, ilyenkor eszedbe jut, hogy a szépség belülről fakad. Hát persze. Honnan máshonnan.

A széptevés, és a szépelgés – mily rokon kifejezések – kívülről jön, amivel itt, a Blogtéren is elég gyakran találkozni.

És még egy eszembe jutott. Egy, azt hiszem, Keats idézet: “Ami szép, igaz..” Talán tényleg…