Szélső jobb – jobb szélső

Amikor én még fociztam, közvetlenül az Aranycsapat után, mindig balszélen rúgtam a lasztit. Igen, ballábas voltam, és balkezes, de a balkéz a foci szempontjából nem számított, illetve, ha számított, akkor szabadrúgás járt érte az ellenfélnek.

A jobbszélre még csak át se merészkedtem, mert az edző leüvöltötte volna a fejemet. Így hát megrögzött balos maradtam, és ehhez kézzel-lábbal ragaszkodtam.

Nekem a jobbkéz szabály nem szentség, sose tudom, melyik a jobb kezem, meg is buktam az első KRESZ- vizsgán. A másodikon már nem, de nem azért, mert Angliában vizsgáztam, hanem, mert csak balra kellett kanyarodnom.

Mindezek után elég érzékenyen érintett, hogy a vénasszonyok nyarát, ami egyébként a kedvenc időszakom, jobbról erősen hatás alá vették. Mi több elég szélsőségesen. Persze mondták az időjósok, hogy mindez csak valami szokatlan, oda nem illő balos ráhatású front miatt volt, ami elég ritkaság mifelénk, de hát akkor is.

Később aztán olvastam azt is, hogy a vénasszonyok nyarába brutális erőszakossággal avatkoztak be a beavatkozók, de az Európai Hőpárt szerencsére megvétózta a brutális hőingadozást, így csak kis sűrű köd “szállt le csupán barakunkra”, igaz a szemet eléggé csípte, de szerencsére valami különleges, ritkán tapasztalt léghullám volt, mert csak balról támadott jobbra. Én meg, ugye, a jobboldalon még csak véletlenül se…

A világ tehát folyton változik. Azon már nem is csodálkozok, hogy az autópálya jobb szélső sávját többen már szélső jobb sávnak nevezik. Egyre több autó megy azon a sávon. S ha valaki nem elég agresszív, akkor letolják onnan, hogy csak úgy nyekken.

S akkor a magyar fociról is elárulom, hogy miért tart ott, ahol. Hát, kérem szépen, azért, mert eltörölték a 86-os vb után a válogatottban a balszélső posztot. Ez még nem lett volna olyan nagy baj, de hát két jobbszélsővel támadtunk, a baloldalt csak a védelemben lehetett néha utolérni, ám a két jobbszélső is csak zavarta egymást, így értetlenség híjján folyamatosan mellélőttünk, vagy kapufát. (Állítólag most Felcsúton éppen ennek a kiigazításán dolgoznak, így van némi remény, hogy a honi labdarúgás megint szép lesz.)

Azért egyszer, régen, volt egy kellemes élményem a jobb oldalon. Nagyon régen volt, tán igaz se… Egy reggel jobb lábbal keltem. Vidám vasárnap volt, de nem olyan, mint manapság, csak egyszerűen vidám volt, tv nyilvánosság nélkül. Ha vasárnap, akkor focimeccs, úgy mint, ha kedd, akkor Belgium. Verőfényes nap volt, ebéd után, nem csak a nóta szólt, hanem a falu keménymagjának hangorkánja is: “Hajrá Pupák!” (Ez kis falunk focicsapatának a neve volt.) És akkor én, a 2. félidő derekán megindultam a labdával jobbszélről (!!!), és csak vezettem, csak vezettem, egy csel, két csel, egy kötény, egy esernyő csel, aztán átvettem a lasztit a bal lábamra (mert azért mégis), a kapust elfektettem, és lazán elgurítottam mellette a labdát a kapuba. Ezzel a góllal nyertünk. Az volt életem első gólja, amit a jobbszélről indítottam. Hajh, azok a jobbszélek voltak ám a jobbszélek…