Titkok országa

Titoktartó nemzet vagyunk, de pssszt, ez titok!

Titkosítunk, titkosítunk, de közben elfelejtjük, hogy amit már két ember tud, az nem titok. Persze a titoktartás kötelez, de a titoktartó nemzet mellett pletykálkodó nemzet is vagyunk. Így idő előtt minden kiderül.

Jobb esetben. Nem kell 80, 120, 350, 1100 évet várni, míg a titkot feloldják, szivárog az magától is, mint szüret után a gyilkos gáz a hordókból.

Rosszabb esetben mégis kell várni. 80, 120, 350, 1100, vagy legalábbis addig, amíg néhány titokgazda jobb lábbal ébredve bal lábbal rálép a titokcsősz torkára, aki aztán kiszorítja magából a nagy titkot.

A titkot pártállástól függetlenül mindenki nagyon szereti titkosítani, ebben a magyar politikai egymásnak feszülők nem különböznek egymástól. Csak éppen amelyik titokcsősz van hatalmon, azt anyázza mindenki a titoktartás miatt a másik oldalról. Ezért aztán vannak jobboldali titkok, és vannak balodali titkok. Egyik titkosabb, mint a másik, de persze minden oldal a maga titkát tartja titkosabbnak, s a másik oldal titkát antidemokratikusnak. Hja, a titkok már csak ilyenek!

Kíváncsi lennék, ha megérném, hogy 80, 120, 350, 1100 év múlva utódaink, akik már hozzájuthatnak a ma titkaihoz, milyen pofával olvassák a ma nagyon komoly titkos titkait. Vajon majd szétröhögik az agyukat amikor a titok lelepleződik? Vagy kíváncsian, remegő kézzel bontják fel ama nagy titkot, azt remélve, hogy elődjeik megfejtették a világ nagy kérdésére adott választ, és eljő végre a Kánaán, a boldog paradicsomi állapot?