Locomotiv EU

emeletes vonat“Tessék mondani, ez már Európa?” – léptem oda a kalauzhoz a Déli pályaudvar peronján.
A kalauz kedves mosollyal felém fordult, és helyeslő bólintással jelezte, hogy: “Igen, ez már Európa”, majd szivélyesen megkérdezte, miben segíthet, s miután elgagyogtam, hogy én a Veszprémbe induló vonatra szeretnék fölszállni, elkérte csomagjaimat, majd fölsegített a vadonatúj, piros emeletes vonatra, megmutatta a helyemet, lesegítette a kabátomat, és kellemes utat kívánt.

Néhány perc múlva visszajött egy csésze forró, gőzölgő kávéval, én meg csak csodálkoztam, hogy kis tejszínnel hozta és egy cukorral, pont úgy, ahogy szeretem. Feltűnt neki elképedésem, s erre csak annyit mondott: “Uram, ez csak természetes, a kedves utasért mindent!”.

Mire felócsudtam, a vagon már megtelt elégedett és ugyancsak elképedt utasokkal, mindegyikük kezében a csésze forró és gőzölgő kávéval. Majd halkan megszólalt valahol egy kellemes zene, melynek akkordjai finoman simogatták utazásban megfáradt tagjainkat.

Mire mindannyian észbe kaptunk, a vonat halkan elindult, kecses mozdulattal kilibbent a pályaudvarról, közben egy éteri nő hang szólalt meg valahonnan, jó utat kívánva.

Csak ekkor tértem magamhoz, többen még mindig szent kábulatban ültek, és kortyolgatták kávéjukat. Körülnéztem. Tisztaság mindenütt, s amolyan poroszos kényelem. “Jééé, kilátni az ablakon! Látom a mellettem elsuhanó tájat! Ezek szerint tiszta az ablak is.” Valami mégis furcsa volt. A sínek nagyon közel voltak, ha kihajolok az ablakon, akkor tán el is érem őket. A mellettünk elszáguldó vonatok pedig milyen magasak.

Felálltam. A kocsi földszintjén kaptam helyet, ahonnan egy kis lépcső vezetett az emeletre. Lassana a többi utas is kijózanodott. Elégedett hangok hallatszódtak mindenütt. Többen elővették fényképezőgépüket, hogy valami tárgyi bizonyítékkal szolgáljanak a kétkedőknek, ha majd elmesélik, milyen vonaton utaztak MÁV vonalon.

Láthatóan a kalauz is megilletődött. Ő is óvatosan, megszeppenve kezelte a jegyeket. Mozdulataiban ünnepélyesség volt.

S ha ennek az álomnak csak a fele igaz, mármint maga a vonat, talán mégis megindultunk Európa felé. Igaz, még csak próbaúton, de talán, nem is a távoli jövőben ilyen kultúrált szerelvényekkel közlekedhetünk nap mint nap.

A teljes kijózanodáskor viszont eszembe jutott a következő kérdés: vajon mennyi idő kell, hogy a magyar vandalizmus áldozataivá váljanak ezek a szerelvények is? S meddig lehet kilátni majd a vonatablakon?

További fotók az emeletes vonatról…