Kötél által

szaddamÉn már a Caucesceau kivégzésekor is herótot kaptam. Nem azért, mert Karácsony idején nem szép dolog diktátort kivégezni. De elgondolkoztató, hogy az az ország, amelyik most az EU-ba tart, néhány éve még bosszúból rögtönítélő bíróság után élőben lőtte halomra Caucesceaut és feleségét. Az amerikai halálos ítéletektől is herótom van. Régebben villamosszék, most már a humánusabb injekció. Demokrácia, emberi jogok, istenfélő, kultúrált társadalmak. Képmutatás. Az emberi életet egyébként védjük bőszen, de jogot formálunk az ítéletre, és élet-halál urai vagyunk. A törvény/demokrácia nevében ölünk.

Most éppen az iraki diktátort, Szaddam Husszeint ítélték kötél általi halálra háborús bűnei miatt.

Egyetértek az EU álláspontjával, hogy ne hajtsák végre az ítéletet. A bosszú semmire nem jó. Sehova sem vezet. Az az ember már bűnhődik. Nem a börtönben eltöltött időszak miatt. Már az elkövetett háborús bűnei első pillanataiban bűnhődött. Az ember tudja magától is, mik a bűnei. Még ha nem is vallja be. Ott, belül tudja. És nem hagyja békében. Ez az igazi büntetés. És ha még szembesítjük is bűnével, akkor az már csak hab a tortán.

Az ember legnagyobb vádlója maga az ember. Az elől nincs menekvés. Arról nem beszélve, hogy egy másik ember semmilyen jogon nem ítélhet halálra senkit. Mert akkor ő maga is olyanná lesz. Gyilkossá. Mindegy, hogy a csinált törvények törvényes kereteket adnak az ítélethez vagy sem. Gyilkolni bűn. Törvényesen éppúgy, mint törvénytelenül. S a törvényeket mindig a győztesek hozzák. De kik a győztesek? A holnapi vesztesek? netalán a tegnapi vesztesek? 10 törvény van. Nincs több. S ezek közül az egyik: ne ölj!