Megint elkúrtuk!

Egy focimeccs margójára…Egy focimeccs margójára…

Nincsen sok választás, azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még válogatott nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni… Nyilvánvalóan végig lazsáltuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy ahogy focizunk, az nem futball. Annyival vagyunk túl a válogatott lehetőségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Labdarúgó Szövetség és a foci szerető közönség valaha hite volna. És közben egyébként nem csináltunk semmit sok évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős vb/eb-selejtezői eredményt, amire büszkék lehetünk, azon túl hogy a szarból vissza hoztuk a csapatot. A végére?… Semmit. Ha el kell számolnunk a drukkereknek, hogy mit csináltunk sok év alatt, akkor mit mondunk?


Azt mondjuk-e, hogy a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni (Mättheus) és nem szarakodtak azon, hogy hogyan lesz majd új válogatott, basszameg. Jöttek páran, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a válgatottban lesz-e majd helyük vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva válogatott. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes focistának lenni a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik válogatottat. Egzisztenciát lehet még találni. Tudom, hogy ezt nem könnyű mondani, ne vágjátok mindig a képembe.

Majdnem beledöglöttem, hogy sok évig úgy kellett tenni, mintha focimeccset láttam volna. Ehelyett lazsáltatok reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább nézni! Vagy megcsináljátok és van hozzá egy edzőtök és csapatotok, vagyle kell mondani, és el kell menni a kőfejtőbe!

Málta – Magyarország 2:1