Brékóóó, brékóó!

Jelentkezem az ország másik végéből. Vagy az egyikből. Még nem tudom, melyik az egyik, melyik a másik. Mindenestre az egyik elég messze van a másiktól.

Jelentkezem az ország másik végéből. Vagy az egyikből. Még nem tudom, melyik az egyik, melyik a másik. Mindenestre az egyik elég messze van a másiktól.

Viszont új élmények, új emberek, új benyomások, új tapasztalatok. Ez nem árt néha a mi szakmánkban, de szerintem egyikben sem. Valamilyen szinten ez viszi előre az embert. Kisebb a kiégés veszélye, a jól bevált kliséktől is jobban szabadul az ember.

Az első benyomások jók. Szerencse, hogy van néhány régi kollega Zalaegerszegről, Veszprémből. Hiába kis ország, a szakma pedig elég belterjes.

Első munkám jónak ígérkezik. Szerb rendezővel Csehov Cseresznyéskertje. Egy hétig csak elemzünk, beszégetünk. Aztán kezdünk el a színpadon dolgozni. Nagy a várakozás.

Amikor egy zseniális Csehov darabbal foglalkozik az ember, elfelejti, hogy mai magyar politika is van a világon. És ez milyen jó!

Olvasd el ezt is!