Az igazság pillanata (a teljes Gyurcsány beszéd)

Tessék meghallgatni, és elolvasni a teljes Gyurcsány beszédet. Abból kiderül, hogy Gyurcsánynak elege van az hazugságokból, ami a politikában történt/történik. Aztán menjetek a Fidesz székház elé, és óbégassatok, és követeljétek az egész Fidesz vezérkar fejét is.Tessék meghallgatni, és elolvasni a teljes Gyurcsány beszédet. Abból kiderül, hogy Gyurcsánynak elege van az hazugságokból, ami a politikában történt/történik. Aztán menjetek a Fidesz székház elé, és óbégassatok, és követeljétek az egész Fidesz vezérkar fejét is.

Ajánlom még ezt a felvételt a Fidesznek is tamulmányozásra. A felelős politizálás valahol itt kezdődik. Vajon hányszor kérdezte meg magától Orbán Viktor, hogy jó felé megy-e? Vajon hányszor kapta magát hazugságon, és hányszor köpte magát emiatt arcon? Vajon hányszor ült le a fideszes vezérkar, hogy őszintén megvitassák a magyar politikát, s nem a maszop hülyeségein csámcsogtak?

A teljes felvétel innen letölthető.


powered by ODEO

“Az, amit el tudtam nektek mondani, itt egy órában, sőt talán több
is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk, az
természetesen nem képes magában foglalni egy sor dolgot, amelyet meg
kell tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges
kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt
is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen. Ha
őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk
kétségekkel, hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a
gyötrődés.

Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz
tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a
hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És
egyszerre kell megpróbálni előrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani
közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós
partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és
vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a
folyamatba.

Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban és menni előre.
Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem
tudjuk! Nincsen ennyi kapacitásunk. Azt az igazság, hogy csak reggel 7
órától éjjelig dolgozik az egész csapat, és hiába, egy pont után nem
lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az
asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel,
minisztériumi emberekkel meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi
tehetségünk van gyerekek! Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy
hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg
lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben
előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.

Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy
ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni,
hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet
tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmapolitikai egységet, mint
soha az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit
tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka, hagy maga után kívánnivalót.
Igen, igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal
nézünk szembe.

Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert az
Alkotmánybíróság visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy
mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik
Petrétei Jóska mögött, mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium
egészére ebbe a fázisban még, 5-6-7 ember reggeltől éjszakáig, a szó
legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük
egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű
pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések,
húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás.
Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen
böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk.

Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó
másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.
Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem
tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a
liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként
nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan
jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy
a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell
számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit
mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan
felépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem
csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell
csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk.

Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobbra a tempót. Ez a
helyzet. Közben meg kell állapodni még a szabaddemokratákkal, meg még
miniszteri problémák, meg ismeritek. Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy
a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet
még egy picikét itt tesza-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az
igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége,
meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nekem nem kell tudni,
segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még
gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kibaszott sok elemzést el lehet
végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni. Azt tudom
nektek mondani, nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek. Nem tudunk.
Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből
még idén kiigazítás legyen. Hogy szeptember elsejétől bizonyos
adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek én még egy pár
hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk, és azt mondják, hogy
ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az
előrebocsátásával, amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok
nektek B verziót mondani.

Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló
makrogazdasági ügyekben, Kornaitól Bokrosig, Békéstől Surányiig,
Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végig beszéltük, végig
szenvedtük, végig üvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy
nagyon sok nagy ötlettel találkozom. Hű, a hétszázát neki! És kiderül,
hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos
nagyságrendű tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire!
Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant
megadóztatunk, ami ötmillió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt
mondtam, nem százmilliót. Ötöt. És egyébként még odaadjuk az
önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön,
mert akkor azt oda kell nekik adni, az az ő bevételük. Az egész
sztorinak az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint.

Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere Demján Sándor.
Hatalmas nagy hanggal, hogy Ferikém, olvasom a Sarközy tanulmányban,
hogy ha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd
forintot fogunk megtakarítani. Mondom Sanyikám, normális vagy te? Hát
legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó isten! Odajön Surányi
Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogyan kell átalakítani úgy a
minimálbér adómentességét, hogy közben fent lehessen tartani az
igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Vagy elküldi a papírját,
amelyen kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem
tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt
is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát,
ha a 200 milliárd forint benne van a pakkban, akkor úgy már nincsen
megoldásunk. Általában sok jó ötlet van egészen addig, amíg nem kell
számolni.

Amikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. Általában sok kritika
van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens,
mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a
maradék konzisztensebb legyen, és máris éppen csak harmadannyi pénz
van, mint amennyit össze kell szedni. Ja, úgy én is tudok konzisztens
rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell
összeszedni, hanem nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul
mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú
távon, azt ne keresztbe verje. Gyerekek, nem vagyunk tökéletesek!
Egyáltalán nem.

Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben
lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben, hogy
ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem
játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk,
hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik
egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit
akarok veletek elintézni. Az a csapat, akire rábíztátok ennek az
oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a
teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy
másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és
ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor se.

Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között, muszáj
megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről,
határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatokról és még ezer
dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben
érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést
is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás
között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás, nincs más. És amikor
azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a
baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. És
akarok most egyetlen egyszer mondani nektek három percet. Ezt
legfeljebb még egyszer fogom én elmondani nektek. Fantasztikus dolog
politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az
utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy
dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a
hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a
fejét ebben a kurva országban.

Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és
tanulja most már meg magát, nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez
adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt,
imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet
csinálunk. Nem a történelem könyveknek, arra szarok, egyáltalán nem
érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint egyáltalán nem
érdekel. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a ku… a rohadt
életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon,
hogy hogy a francba lesz majd az útköltség elszámolásunk, bassza meg!
Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei
önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy
másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes
politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik
világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat. Tudom, hogy
nekem ezt könnyű mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe! De csak
ezért érdemes!

Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha
kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem
akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek,
vagy mással kell csinálni! Soha egy darab interjút nem fogok adni
akkor, amikor be fogom fejezni, hogy ha vitával fogunk elválni
egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De
csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz.
Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új
munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlen egy
törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a
kompromisszumok születnek, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma,
hogy fönnmaradjon, amely eddig volt, mert minden más sérti valakinek az
érdekét, ahhoz másik madame kell.

Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni. Egyáltalán nem. Én nem
fogok naponta felállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki
mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök-elődöm is, aki
állandóan elmondta, hogy én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő,
és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek.
Nem érdemes másért. Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer
forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az
embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az
elmúlt 15 év összes történetén felülemelkedni és megkötni új védeket,
vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy a francba,
túléltük az eddigit is, most is túl leszünk.

Volt elég miniszterelnökünk, ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi
úgy is maradni szoktunk. Lehet, és azt is mondom, hogy ez egy legitim
érvelés, és nem is bánt. Egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Van ebben a
frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom,
hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort, aludjon
egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja
mondani, amit az elmúlt években mindig mondott, és nem jut el odáig,
hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell mondani, mint amit
mondtam öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk
megállapodni egymással.

Mert ha mind a 190 ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az
elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert
ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de
elengedem először. Csinálják! Máskor meg azt, másik engedje el, hogy
hadd csinálhassa. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem
reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a
reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni
mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. És ehhez képest az első
hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer. Be
kell valljam. “