Forgalommal szemben

Vannak kis hazánkban, és szerte a világon, akiknek a kijelölt utak és irányok nem felelnek meg. Meg is értem őket. Miért is kellene az arctalan tömeghez, a csordához tartozni?! Vannak kis hazánkban, és szerte a világon, akiknek a kijelölt utak és irányok nem felelnek meg. Meg is értem őket. Miért is kellene az arctalan tömeghez, a csordához tartozni?!

Ha azt mondják jobb? Én biztos, hogy balra tartok, és nem csak azért, mert kétbalkezes lévén sokszor összekeverem az irányokat. Ha azt mondják előre, akkor egyrészt gyerekkorom úttörőmozgalma jut eszembe, amikor az úttörő (és kisdobos) segített, ha tudott, ha nem, ha kellett, ha nem. Másrészt miért kellene miért rendületlenül előre menni? Hova előre? Meddig előre? Mi annó csak mentünk előre, csak mentünk, aztán egyszer csak vége szakadt a nagy útnak, oszt jónapot!

Persze vannak sokan, akik jólérzik magukat az akolmelegben. Nem kell gondolkozni, csak menni, és úgy bégetni, ahogy a többiek. Nem így gondolta az a 82 éves úriember, aki az M7-es autópályán a forgalommal szemben száguldozott, több balesetet is okozván ezzel. A bácsi biztosan eltévedt, és rossz bejáraton/kijáraton hajtott fel a pályára, s valószínűleg megrémülhetett a szembejövő forgalom láttán, ezért méginkább rátaposott a gázpedálra.  

Egy autó kigyulladt, és kiégett, két ember súlyosan, egy pedig könnyebben megsérült. Az idős bácsit is jelenleg kórházban ápolják. Szerencsére halálos tragédia nem történt.