Fuss, és halj meg egészségesen!

Fuss, és halj meg egészségesen! – tartja a mondás. Márpedig én egészségesen meghalni nem akarok, de legalábbis nem futás közben, vagy ha egészségesen is, semmiképpen a közeljövőben. Ezért ma sem futottam, se tegnap, és holnap se fogok.

Fuss, és halj meg egészségesen! – tartja a
mondás. Márpedig én egészségesen meghalni nem akarok, de legalábbis nem
futás közben, vagy ha egészségesen is, semmiképpen a közeljövőben.
Ezért ma sem futottam, se tegnap, és holnap se fogok.

Viszont elővettem rég nem látott bicajomat, lesöpörtem róla a
rozsdát, megkértem a színészház takarítónőjét, hogy takarítsa le a
pókhálókat a küllőkről, mert én félek a pókoktól, majd felpumpáltam a
gumikat, vállamra csaptam a fotómasinámat, és elkerekeztem a természet
lágy ölébe rágyújtani. Nincs is jobb dolog annál, amikor a reggeli
friss levegőn elszívja az ember az első slukkot. A reggeli napsugarak
átragyognak a fák lombjain, pár méterre tőlem egy fekete rigó
napfürdőzik, odébb egy pillangó illan a pillaboltba lárváinak
reggeliért, még odébb egy ízeltlábú ballag hazafelé az éjszakai
buliból.

Én meg csak ráérősen fújom a füstöt, és elégedett vagyok, hogy az
élet szép, és kék az ég, és zöld a fű, s miközben ezt írom, a teafű is
megszínezte a gőzölgő teavizet, és jázminillat terjeng, és azon
gondolkozom, hogy holnap is lesz nap, és a biciklim már lepókhálózva
várja, hogy nyergébe pattanjak. És ha elmúlik az izomlázam, ami e két
kilométeren izmaimba izzadt, akkor tán nyeregbe is pattanok, vagy ha
nem, az se baj, jövőre is lesz nap.

Olvasd el ezt is!