Sárgaláz a vb-n

Nem tudom, de nem emlékszem, módosították volna a labdarúgásnak nevezett játék lényegét, amelyben az áll, hogy 22 ember összevissza szaladgál egy labda után 90 percig, és aki ügyesebben kergeti a lasztit, és több gólt is szerez – az győz (vagy a németek). Nem az, aki több sárgalapot szerez, hanem, aki több gólt!A Sárga az új módi a németországi foci vébén. Nem csak a brazil labdazsonglőrök a gyepen, és népes rajongótáboruk a lelátokon öltöztetik sárgába az arénákat, az ellenfeleiket pedig a sárga irigységbe játékuk láttán. Nem csak az egyik meglepetés csapat, Equador büszke fiai és még büszkébb fanatikusai miatt sárga a lelátó. Hanem a világ minden részéről összefütyült játékvezetők elfuserált ítéletei miatt leginkább.

Valami iszonyatosan harmatgyenge a német vébé spori felhozatala. Néhány kivételével hemzsegtek a téves ítéletektől, meg nem adott büntetőktől, elnézett lesektől a mérkőzések. S ennyi sárgalapot már régen osztottak ki, mint a mostani vébén. Ha valaki megbotlik egy fűszálban, a hozzá legközelebb ólálkodó ellenfél biztos, hogy egy sárgalappal gazdagabban somfordálhat el a tetthelyről. Ha valamely játékos végelgyengülésben a saját lábában összegabalyodik, biztos, hogy az ellenfél játékosa woodoo varázslata miatt volt – sárgalapot neki. A bírók osztogatják a sárgát boldog-boldogtalannak, mintha szezonvégi leaárazás lenne, s félnek, hogy rajtuk marad az áru. Mintha arra menne ki a játék, ki osztott ki több lapot.

Nem tudom, de nem emlékszem, módosították volna a labdarúgásnak nevezett játék lényegét, amelyben az áll, hogy 22 ember összevissza szaladgál egy labda után 90 percig, és aki ügyesebben kergeti a lasztit, és több gólt is szerez – az győz (vagy a németek). Nem az, aki több sárgalapot szerez, hanem, aki több gólt! A játékvezetői hármas/négyes pedig asszisztál ennek a 22 játékosnak a meccs sportszerű lebonyolításában. A lényeg: asszisztál! Nem főszerepel, mégcsak nem is epizódszerepel, hanem alázatosan asszisztál. Mintha ott se lenne. Ennek ellenére néhány spori még a kamerát is jó érzékkel megkeresi miközben a zsebében matat a sárga után, s önelégült, széles mosollyal mutatja fel a cédulát több millió néző szeme láttára.

Néha annyira a szereplési vágy hajtja némelyiket, hogy nem is nézi, milyen lapot húz elő, csak húzza vakon, mert ki tudja meddig húzhatja, ha sárga, akkor sárga, ha piros, akkor piros. Mindegy, csak lap legyen. S ha netán egyszerre két sárgát is sikerült elővarázsolni a kamerák bűvkörében, akkor büszkén elő lehet venni a piroslapot, s a tükör előtt begyakorolt határozott mozdulattal felmutatni a játékosnak, a mellette lévő játékosnak, meg az az mellett lévőnek is, és körbeszaladva a pályát mind a 22 játékosnak, ha vannak még annyian valami csoda folytán, sőt a kispadnak is, a lelátókon fütyülő nézőknek is, a FIFA mindenható urainak, a tévénézőknek, a tévét nem nézőknek, az amerikai kosárválogatottnak, a cseh hokisoknak, a magyar vizilabdásoknak, a jamaicai bobosoknak, az afrikai úszóknak, a balatoni horgászoknak, az afrikai oroszlánvadászoknak, s valahány név a naptárban.

Aki meg kimaradt sárguljon az irigységtől.Még Héder Barna is, aki már nem barna, még csak nem is lila, pedig néha nagyon az, hanem a focihoz sem/nem értése óta ő is Sárga. Héder Sárga.