Magánszféra magáncélra (TESCO mulatságos)

Ma a dög meleg kánikulában a még dög melegebb autóban furikáztam végig a fél Dunántúlt. Reggel hazaindultam, hogy megnézzem, mit csináltak a szakik. Alakulnak a dolgok. Szépül a fürdőszoba, a szobák falai leglettelve, és a nagyszoba már egy réteg színt is kapott. A gázszerelő még munkálkodott, remélem, nem lőtte ki a világűrbe a gázkazán kéményét. Aztán otthonról Zalaegerszegre mentem a könyvelőmhöz, hogy végleg pontot tegyek az APEH-hez fűződő zűrös viszonyomra. Legalábbis egy ideig.

Aztán még egy dög nehéz tv és egyéb funciókat ellátó bútordarabbal is lenyúltam az egerszegi TESCO-t. Azt a tv akármit már három napja szállítom, cipelem, hurcolom, mintha hozzám nőtt volna. Először itt, V-ben vásároltunk egyet Gy-vel. Nagy nehezen fölpakoltuk a bevásárlókocsira, nagy nehezen betettük az autóba, nagy nehezen fölcipeltük a színészház első emeletére. Kicsomagoltuk és nem az a szín volt, amit feltűntettek a csomagoláson. Illetve a csomagoláson nem tűntettek föl semmit, de mivel a TESCO-ban az összeállított mintadarab natúr színű volt, gondoltuk, az általunk vásárolt is az lesz. Hát egy nagy fenét. Akkor a cuccost vissza a kocsiba, a kocsival vissza a Tescoba, hogy cseréljék már ki. Kicserélték volna, de csak a mintadarab volt natúr, a többi mahagóni. Mondták, azt elvihetjük, de nem tudják szétszedni, nincs hozzá munkaerő. (Pedig láttam sok-sok lazsáló munkaerőt, amint ügyesen álcázzák az elfoglaltságukat. Na mindegy.) Elvihetjük összeszerelve. Mondom, akkor a szállítást hogyan lehet megoldani. Mondják, hétvégén sehogy. Mondom, akkor mit lehet tenni. Mondják, talán hétfőn megoldható, bár a Tesco csak műszaki cuccokat szállít ki (mit, cd-t, dvd-t zsebrádiót?), de nem saját szállítóval, hanem egy külsős szerződésessel, így nem biztos, hogy elvállalják. Mondom, ez remek, akkor kinek mi ebben az üzlet! Mondják, azt ők nem tudják. Mondom, akkor kérném az igazgatót, hátha ő majd tudja. Mondják, jó, fölhívják. Fölhívták. Hosszú susmorgás, mondják, vagy viszünk mahagónit becsomagolva, vagy natúrt összeszerelve. Mondom, akkor inkább kérem vissza a vételárat. Ismét telefon az igazgatónak, igazgató üzeni, ha nem sérült a bútor, és minden tartozk megvan, akkor rendben. Megvolt minden tartozék, és nem is vágtam az ügyfélszolgálatoshoz egyetlen bútordarabot sem, így semmi akadálya nem volt a vételár visszafizetésének. Még visszanyeltem egy sikamlós és hosszúnak tűnő TESCO-s káromlást, és mint mindig, most is megfogadtam, hogy a TESCO-ba soha többet.

Aztán ma Zalaegerszegen egy kósza ötlettől vezérelve benéztem az ottani TESCO mulatságosba is, hátha… Kérem, az ottani TESCO munkatársak szivélyesek voltak, akadt natúr színű cuccos is, kerítettek nekem egy kocsit is, amivel a parkolóig eltolhattam az árut, s vigyáztak a bevásárlókocsimra, amíg visszaértem a parkolóból, megköszönték a vásárlást, és könnyes szemekkel és fehér kendőkkel hosszasan integettek, amíg rá nem fordultam a veszprémi útra. Ilyen is van, na!

Itthon már várt rám a fél színészház, hogy sikerrel járt-e küldetésem, majd újra fölcipeltük a szajrét az első emeletre, kicsomagoltuk, natúr volt tényleg, majd három órán keresztül legóztunk, míg el nem nyerte a leírásban lerajzolt formáját. A tévét, a videót, a DVD lejátszót, a hifit és Csubakka egeret még nem tettük föl rá, megvárjuk a reggelt, és ha egy arra tévedt szúnyogot megbír, akkor birtokba vesszük.

Hát így zajlott a mi kis TESCO mulatságos bevásárlásunk.