Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

A nagy hazai választási bohóckodás miatt kevesebb hírértékkel bírt a Franciaországban egyre inkább terjedő diáklázadás. Pedig a már hetek óta tartó eseményekben nem holmi kis piti diákcsínyt kell látni.A nagy hazai választási bohóckodás miatt kevesebb hírértékkel bírt a Franciaországban egyre inkább terjedő diáklázadás. Pedig a már hetek óta tartó eseményekben nem holmi kis piti diákcsínyt kell látni.

Összefogtak ugyanis a legnagyobb franciaországi szakszervezetek és a diákok, hogy nyomatékot adjanak követelésüknek, nem tágítanak addig, amíg a kormány vissza nem vonja azt a törvényt, amely alapján a munkaadóknak jogukban áll indoklás nélkül felmondani a 26 évnél fiatalabb munkavállalóknak az alkalmazás első két éve alatt.

A kormány nem engedett, a diákok elfoglalták az egyetemeket, középiskolákat, s 68-at idéző állapotok uralkodtak el Párizs és országszerte.
A diákmozgalmak, a szakszervezetek mozgosították erőiket, s most már mindennapra jut egy demonstráció, egy tüntetés. Az eset már odáig fajult, hogy március 28-ára általános sztrájkot hirdettek. 84 francia egyetemből már 67-ben, és 313 gimnáziumban szünetel az oktatás.

Mérföldkőnek számít a tüntetéshullám történetében, hogy az egyik legelitebb és legnagyobb egyetem, a lyoni École Normale Superieure is bekapcsolódott az eseményekbe, ami azért is nagy szó, mert ennek az intézménynek a diákjai 10 éves szerződésben állnak az állammal, amelyben vállalják, hogy hogy egy évtizeden át állami alkalmazottként dolgoznak. Ezért cserébe fizetést kapnak már a tanulmányaik ideje alatt is, ami pedig a nyugdíjukba is beleszámít.

Tehát egyre erősödik az összetartás a tüntető diákok, és a szakszervezetek és a diákok között is.
Persze sokan azt mondják, hogy ez az egész csak nosztalgia 68 után. Többen rámutatnak a különbségekre is az akkori és a mostani események kapcsán. Azt mondják, hogy akkor a diákok a kispolgári lét, és így többek között a munka ellen tüntettek, aztán, ha megunták elmentek valami zsíros állásba. Ma viszont fordított a helyzet, ma épp a munkalehetőségek megtartásáért szállnak síkra.

Akárhogy is van, a novemberi gyújtogatások, és a mostani diáklázadások világosan mutatják, hogy valami nincs rendben Franciaországban, és a fejlett  európai államokban. Egyre több a perifériára szorult ember, akik ilyen-olyan módon egyre inkább leszakadnak a társadalomból. Helyzetük kilátástalan, a kormányokat pedig nem nagyon érdekli a megoldás.  

Pedig jó lenne fölébredni, és vigyázó szemünket Párizsra vetni! Most még itthon a politikusok hívnak utcára bennünket, de ha bárhol Európában elindul egy folyamat, akkor az nem áll meg a határokon, és akkor nincs az a politikus, aki megálljt tud parancsolni az utcára hívott tömegnek. Láttunk már rá példát.