Megasztár

Megasztár……már nem leszek. Egyrészt, nem is szeretnék, meg a hangom se predesztinál semmiféle megasztárságra.

Viszont így is a “kör közepén állok”, mint Pataki Attila, aki cserben hagyván Slamovits Istvánt meg az ős Edda Műveket, elhagyta a várost, ahol élt, fölment a nagy Budapestre, hogy körbevegyék a jóbarátok. És rosszak.

Szóval én is a kör közepén állok, és jöttek a levelek, hogy: “bajla, ne add fel! Veled vagyunk!”. És én meghatódtam, s ott sírtam, ahol senki se látott, így bizonyíték sincs rá.

Megkérdeztem kezelőorvosomat, gyógyszerészemet, mit javasolnak. Azt javasolták, hogy gyógyulásom érdekében folytassam a blogolást itt a Blogtéren. Kikértem tanácsadóim véleményét is, akik rávettek egyébként a sokat vitatott bejegyzésem megírására is, szóval, ők is azt tanácsolták, hogy folytassam. Amúgy is blogger karrieremnek csak használt ez a kis bejegyzés a maga durcáskodásával, dünnyögésével, hisztijével, sértődésével, s amint tanácsadóim előre jelezték, ismét a középpontban leszek néhány óráig, sokan fognak olvasni, hozzászólni; lesznek ilyen-olyan vélemények, de – mondták – higgadtan fogadjak minden észrevételt. Így is lett.

Ám azt még a legelvakultabb tanácsadóim se gondolták volna, hogy egy másik blogger még blogbejegyzést is szentel nekem, s címének is a nevemet használja. Őrület! (Kis könnycsepp szétmorzsol)  

Bejegyzésem  és néhány hozzászólás hatására a Blogtér urai máris kisebb változtatásokat eszközöltek a Blogtéren. Köszönet érte! Megfigyeltem, hogy minden hasonló bejegyzésem után, valami változik a Blogtéren. Elgondolkoztam, ha ez így van, akkor gyakrabban követek el ilyenféle merényleteket, s egy idő múlva a Blogtér arculatát is én fogom meghatározni, s lassan átveszem az irányítást is a teljes Blogtér fölött. És akkor reszkessetek, mert csak engem láthattok majd a címlapon, meg néhány kedvenc bloggert! És reszkessen mindenki, mert, aki nem, az nem reszketős fajta!

Úgyhogy írom ezután is rendületlenül “kisiskolás, felmondós, kiszámítható” bejegyzéseimet, amelyeknek “hozzáadott értékük csekély” ugyan, de legalább az enyém. Tessék hát “jeges rémülettel szemlélni”, és olvasni őket!

Várom rokonszenves moshimoshi kollega jóslatát, miről fogok írni a következő bejegyzésemben!

(ez a cikk egy nagy dupla 0)