A Blogtér vége

Számomra. Legalábbis most, pillanatnyi lelkiállapotomban így gondolom. Szép volt, jó volt…<font size="2"><span style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;">Számomra. Legalábbis most, pillanatnyi lelkiállapotomban így gondolom. Szép volt, jó volt. Kb. Egy hónap alatt följutottam a csúcsra. A hét legjobb blogja, hatalmas olvasottsági statisztikák, hozzászólás hegyek, legolvasottabb blog, vezérblog, iPod nano – mind megvolt. </span><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;">Értek kritikák, főleg az irigyektől, voltak szép számban elismerő vélemények, mindenek ellenére írtam, amiről úgy gondoltam, hogy írni érdemes. </span><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;">Most is ugyanúgy írok. De már kisebb az érdeklődés, kisebb a figyelem, ritka a vezérblog, ritka a kiemelés. Pedig nem változtam. Jöttek mások. Tán érdekesebbek, jobbak. És hogy ezeket írom, biztosan kapok szép számmal észrevételeket. De én bevallom férfiasan, szeretem, ha olvasnak, szeretem, ha a középpontban vagyok, szeretem, ha kiemelnek, szeretem, ha hozzászólnak. Aki mást mond, az hazudik, vagy legalábbis szerény. És nagyon nem szeretem, ha hanyagolva vagyok. Ki szereti? </span><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;">Persze lehet azt mondani, hogy az ember magának ír, nem másnak, de akkor pedig ne tessék nyilvános blogként működni. Én a nyilvánosságnak írtam, nem magamnak, bár olyan témákról, amik engem nagyon is érdekeltek. Másodhegedűs nem akarok lenni, akkor inkább visszavonulok eredeti blogomhoz, ahol nem vagyok versenyben senkivel, csak legföljebb magammal.</span><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;">Azt hiszem viszonyom a Blogtérrel remek volt. A Blogtér nekem lehetőséget adott, hogy pillanatokra a figyelem középpontjába kerüljek, s én is tettem a Blogtérért azért, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Ez így rendben is van.</span><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;">Amikor elkezdtem a Blogtéren írni, még nem voltak bulvárblogok, pornóblogok, nem dívott a szex, punci, csöcsök konstelláció. A blogok között értelmes írásokat olvastam értelmes emberektől. Megtaláltam, amit akartam. Most két pina között keresgélek egy értelmes blogot, és egyre nehezebben találom meg. Tudom, erről is írtam már eleget, és kaptam is eleget sok okos webkettes nagy tudorú szakitól, hogy ez mekkora állatság. Persze az. Ám mégis. Nincs kedvem versenyezni pornóblogokkal, politikus blogokkal, se senkivel, se szenzációhajhász címekkel. A Blogtér urain pedig nem látom már azt az igyekezet, hogy ez változzon valamilyen irányban, legfőképpen jó irányban. Verseny van itt, kérem, és ebből a versenyből már kivettem a részem, és nem kívánok többé benne lenni. De azt se kívánom, hogy egy-egy általam fontos bejegyzés elvesszen két punci között. Akkor inkább ezeket a bejegyzéseket leírom <a href="http://blog.bajla.hu">a másik blogomban</a>. Igaz, ott kevesebben olvassák, de azok azért, mert akarják olvasni, és kíváncsiak a véleményemre. És gondolom, akik itt kíváncsiak voltak rám, azok majd ott is kíváncsiak lesznek. ha nem, az az én bajom. Uff.</span><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><br style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><span style="font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;">Mindezt most így gondolom. De a műsorváltoztatás jogát fenn tartom magamnak! :)</span></font><br><br>