De hova tűnt Dávid Ibolya?!

Mintha csak Palik László kétségbeesett kiáltását hallanám, amikor szem elől tévesztette Damon Hillt a Hungaroringen: “De hova tűnt Damon Hill?! Atyaúristen! Hova tűnt Damon Hill?!”.<font size="2">Mintha csak Palik László kétségbeesett kiáltását hallanám, amikor szem elől tévesztette Damon Hillt a Hungaroringen: "De hova tűnt Damon Hill?! Atyaúristen! Hova tűnt Damon Hill?!". Most egy fél ország kiáltja kétéségbeesetten: "Hova tűnt Dávid Ibolya?!" <br><br>Dávid Ibolya köszöni szépen, jól van. Illetve talán annyira mégsem, hiszen családi problémák miatt vonta ki magát&nbsp; a forgalomból néhány hétre kényszerűségből. És ez a bölcs asszony, aki talán a magyar politikai elit legintelligensebben politizáló személyisége, véleményem szerint jól döntött. Mert hiába próbálkozott azzal, hogy igéretlimitre bírja a bőszen kampányoló nagyokat, hiába ágált a mézesmadzag-politika ellen, hiába hangoztatta, hogy valódi programokról akar vitatkozni, senki rá se hederített. A bősz férfiak továbbra is egymást túllicitálva ígértek fűt-fát, és ígérnek a mai napig is. <br><br>Persze Dávid Ibolya eltűnésének ehhez – mint írtam – vajmi kevés köze van. Amiért becsülöm őt, azon túl, hogy intelligen politikusnak tartom, az az, hogy számára, mint politikus számára az egyik legfontosabb időszakban a fia kedvéért ott hagyott csapot-papot. S hogy ez lényeges egyáltalán? Nem tudom. Nekem az. <br><br>Színházi működésem során gyakran kerültem olyan helyzetbe sok kollegámmal egyetemben, amikor felmerült a kérdés, mi a fontosabb, a színház, vagy a család. A színházban azt sulykolták belénk, hogy előadás nem maradhat el semmi áron. Előadásról csak akkor hiányozhatsz, ha a temetésedről is igazolást viszel. Hiányoztam már családi temetésről, esküvőről, egyéb fontos családi eseményről a színház miatt. Ezt fiatalon úgy ahogy elfogadtam, de most már egyre kevésbé érzem, hogy a színház előtérbe helyezhető a családnál, a magánéletnél. Valahogy megfordult a sorrend látva a színházi visszásságokat, amelyek nem sokban különböznek a közélet, a politika visszásságaitól. Már csak ezért is szimpatikus nekem Dávid Ibolya eltűnése. Vannak fontos dolgok, de vannak még fontosabbak.</font>