Ügynökország (Szabó István kapcsán)

Eggyel több a leleplezett ügynökök száma. Eggyel több embert lehet utálni. Na és? Változik ettől valami? Az egy főre eső ügynökök száma kis hazánkban nagyon magas, ennél többen már csak a II. világháborús partizánok, és az 56-os forradalmárok voltak.<font size="2">Eggyel több a leleplezett ügynökök száma. Eggyel több embert lehet utálni. Na és? Változik ettől valami? Az egy főre eső ügynökök száma kis hazánkban nagyon magas, ennél többen már csak a II. világháborús partizánok, és az 56-os forradalmárok voltak. <br><br>Szabó István ezentúl is remek filmeket fog csinálni, még csak az Oskar díját sem veszik el tőle, nem fogják a nevét csupa kis betűvel beírni a gittegyelet naplójába. Lehet csámcsogni rajta még egy ideig, főleg a Filmszemlére készülődő időszakban, de nem hiszem, hogy a Rokonok c. film megítélésén valamit változtat majd az ügynökmúlt. <br><br>Én is voltam kisdobos, úttörő, jártam fát ültetni, vasat, papírt gyűjteni. Voltam bősz KISZ-es is, hétvégén kirándultunk, turistajelzéseket festettünk a fákra az erdőkben, esténként jó filmeket néztünk. Hasznos dolgokkal foglaltak le minket, nem drogoztunk, és nem vertük agyon egymást. Persze az már az enyhe kommunizmus volt. Az ötvenes évek sokkal keményebb lehetett. Beszerveztek embereket. Talán mindenki beszervezett volt. Vannak olyan hangok, hogy aki annak idején kussolt, az is bűnös, mert passzív magatartásával nem ásta alá az átkos rendszert. Van, aki meg csak dolgozni akart. Minden áron. Van, aki így tudta megvédeni barátait, munkáját, életét. <br><br>Vajon az igazi bűnösök mikor kerülnek elő? Akik beszerveztek, akik kínoztak, gyilkoltak, akik kitalálták ezt az egész rendszert? <br><br>"… Én dolgozni akarok. Elegendö<br>harc, hogy a múltat be kell vallani.<br>A Dunának, mely múlt, jelen s jövendô,<br>egymást ölelik lágy hullámai.<br>A harcot, amelyet ôseink vivtak,<br>békévé oldja az emlékezés<br>s rendezni végre közös dolgainkat,<br>ez a mi munkánk; és nem is kevés."</font>