Az írásról – újabb podcast

Az írásról, avagy “kattog a billentyű ideges zöreje” (Abszolút Kezdők) – ahogy Hamvas Béla látja. Egy újabb podcast. Hallgassátok meg!<center><object type="application/x-shockwave-flash" data="http://bajla.hu/miniamp/loader.swf?fp=http://bajla.hu/hang/az_irasrol.mp3&fg=FFA07A&bg=ffffee" height="29" width="200"> <param name="movie" value="http://bajla.hu/miniamp/loader.swf?fp=http://bajla.hu/hang/az_irasrol.mp3&fg=9BAFC5&bg=FFFFFF"><param name="menu" value="false"><a href="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" title="Flash lejátszó letöltése">Nincs flash lejátszód, vagy nincs engedélyezve.</a><br><br></object></center><!–more–>Tartalom: részlet Hamvas Béla: Unicornis c. könyvéből. Zenei aláfestés: Michael Nyman: Prospero’s Curse c. dala. A podacast kb. 2.5 Mb, és 2.34 perc. <br><br><span style="text-decoration: underline;"></span><ul>letölt :<a href="http://bajla.hu/hang/az_irasrol.mp3" target="_blank">Az írásról</a><br><br><a href="http://bajla.hu/hang/az_irasrol.mp3" target="_blank"> </a></ul>A podcastban elhangzott részlet:<blockquote>&#8211; Az írás ellen súlyos kifogásom van. A negyedik mondatnál, néha a harmadiknál, sőt már a másodiknál idegen és csaknem ellenállhatatlan hatalom sodra kap el, és nem azt írom, amit akarok, hanem amit a hatalom reám kényszerít. Legtöbbször észre sem veszem. A munkával elkészülök. Elolvasom. Nem tudom, mi az, ami benne nem tetszik. A dolog nem egyezik. Gyanakszom. Nem vagyok kielégülve. Nem ez az. Nem ezt akartam? Nem! Talán jobb, amit írni kívántam, talán rosszabb. De semmiképpen sem az. Később észreveszem, hogy az ismeretlen hatalom ismét elragadott. Írás közben olyan gyönyörrel árasztott el, hogy nem tudtam neki ellenállni. E gyönyör ára, hogy azt kell írnom, amit ő akar.&#8211; Nemcsak én vagyok így. Az emberek nagy-nagy többsége nem azt írja se versben, se zenében, amit ő maga gondol és érez, nem azt festi, nem azt faragja, a gondolkozó nem azt gondolja, hanem azt, amire a költészet, a zene, a festészet, a gondolkozás hatalma kényszeríti. Csak egészen kivételes műveket ismerek, amelyek nagyobbrészt szerzőik alkotásai. Olyan művet pedig, amelyet az utolsó szóig a szerző írt, egyet sem.&#8211; Külön feladat írni. És külön feladat azt írni, amit valóban én akarok. Ez az utóbbi a nehezebb. Nem is mindig sikerül.&#8211; Most már erőm nagyobbik részét nem arra fordítom, hogy a gondolatot értelmesen megfogalmazzam, hanem hogy az írás hatalmának kényszerítő elragadtatása ellen védekezzem.&#8211; Teljesen csak az elégít ki, ha azt írom, amit én akarok. Ha nem azt írom, a fullánk bennem marad. Kezdhetem újra. Nyugtalanság. Kielégítetlenség.</blockquote>&nbsp;