Magánszféra magáncélra (kávéház, vagy mi…)

Olyan századeleji kávéházi hangulatom is lehetne akár. Újságot olvasok, és komótosan tejjját kortyolgatok hozzá. Ha kinézek az ablakon, 30 centis fehér, szűz hótakarót látok. Kint is, bent is ráérős a világ. A Szemiramiszban (a színészház kertje) csak egy eb lohol a hóban, bent, a bérleményben pedig Csubakka (japán táncoló egér), a lakótársam és én hallgatunk nagyokat, meg zenéket.

Olyan századeleji kávéházi hangulatom is lehetne akár. Kávé helyett filteres (csak lustaságból!) tejjját kortyolgatok, és nem nyomtatott sajtót olvasok, hanem elektronikusat. Már csak az kell, hogy bejöjjön egy rikkancs, és elüvöltse magát: “kész az ebéd!”, vagy mittudomén. Az előző esti előadások után mindig ez a hangulat jön elő. Meg eszembe jut a Kávéház a Quimby-től, meg a Tea a KFT-től, be is pakolnám őket a winampba, de kellene néhány lépést tenni a Cd-kért, inkább Pandora-t hallgatok, mert most azt kell hallgatni, mondták.