Magánszféra magáncélra (színház+film)

A vendégelőadás remek volt. Bár néha egy kicsit vontatottnak tűnt, de ezeket a részeket szerencsésen átvészelve jól szórakoztam. Volt egerszegi kollegám nagyot alakított. Előadás után beszélgettünk, láthatóan jól van, sokat dolgozik jó szerepekben. Jó volt sok év után látni.

Elveszett jelentés. Jó film. Bill Murray zseniális. Mindig is szerettem, de most aztán nagyon a szívembe zártam. A japánokról meg az jut most eszembe, hogy infantilis egy népség, és miattuk fog elhülyülni a világ a sok kütyüjüktől, tamagocsijuktól, robotkutyáiktól, játékgépeiktől, a kaerokijuktól (vagy hogy írják), az infantilis popzenéjüktől, és a fene tudja, hogy még mijüktől.
Jaaa, és még valami eszembejutott a filmről, illetve a filmbe bevágott városi forgatagról és a rengeteg neonreklámról és mozgó reklámról, amelyek a felhőkarcolók épületein jelennek meg – a ’82 -es Szárnyas fejvadász utópisztikus világa (bár azok kínai reklámok voltak).