Magánvélemény az Uccáról

Mától a város ismét beburkolózik kisvárosi magányába, téli álomba hajtja a fejét, hogy egy év múlva újfent helyet adjon az Utcazene fesztiválnak. Ma lebontják a színpadokat, az alkalmi kocsmákat, összegyűjtik a tornyosuló szemetet, és huss…, mintha semmi nem történt volna.

Pedig történt. Mégpedig kicsiny hazánk legnagyobb ingyenes zenei fesztiváljának adott otthont ez a város. S ha jól érzékelem, kezdi kinőni a kereteit. Ami jó benne – az ingyenességen túl -, hogy amatőr zenészektől kezdve profikig együtt zenél itt mindenki kis színpadokon és nagy színpadokon. Akiknek nem jut színpad, az sem keseredik el, ott az utca, vagy egy pad, vagy egy frekventált sarok. Mindenki előadhatja művészetét, néhány percre, félórára, órára mindig akad befogadó.

Ami még jó, hogy idén először hangosítással játszhatott mindenki, így a színpadoktól néhány méterre állókhoz is eljutott egy – egy akusztikus gitár dallama, s az előadók hagja. Sajnos az előző feszteken sokszor hallhatatlanokká váltak a zenészek, hiába nyomták ezerrel és jól.

Véleményem szerint az idei nagyon színvonalas fesztivál volt. Utcazenészek és befutni vágyó félprofi bandák és a befutott profik mind odatették, mindenki a helyén volt.
Műfajilag is sokszínű volt a felhozatal, és a külföldi sztárok is csak emelték a feszt színvonalát.

Egyedül a T -Mobilos karaoke színpad megjelenése csúfított bele az összképbe, de a tömegigényt látva, meghajolok a nép akarata előtt, bár ez a későbbiekben lehet, hogy az igénytelen zenék megjelenéséhez vezethet, de bízva a szervezők ízlésében, talán jövöre nem Zoltán Erikákkal, Kozsókkal, Irigy Mirigyekkel, NOX -okkal, Kokszokkal és társaikkal kell szembesülni.