A Közlékeny közlegény jelenti az utcáról

Ahogy elterveztük – császkálás ide – oda. Aztán mégsem. A Reider Optika színpadán, ahol mi is játszottunk, volt egy trió. Egy hölgy elektromos bőgőzött (!), és két srác gitározott. A 30 -as évek swing -jét nyomták jól öltözötten (és tényleg), finoman, nagy tehetséggel. Egyszerűen odaragadtunk Gy -vel, és végignéztük őket.

Aztán mentünk KisPálra. Hatalmas tömeg várakozott, hogy elkezdődjön a koncert. A hatalmas tömegtől már eléggé undorunk volt, így nem is próbáltuk, hogy a keménymaghoz tartozzunk egy koncert erejéig. Csendesen, ülősen meghúzódtunk a történelmi falak előtt, és élveztük a zenét. Mert az jó volt. Ez a Lovasi a mai könnyűzenében az, aki a 80 -as években a Menyhárt Jenő volt(Európa Kiadó), vagy ha messzebbre/közelebbre(?) megyek, akkor a Bereményi Géza. Ha pedig nagyon messze akarok menni, akkor Petőfi Sándor és Tinódi Lantos.

És a Kispálékkal véget ért az Utcazene feszt. És rengeteg ember volt, főleg a hétvégén, és élt a város, mint még soha, és ezt jó volt látni, és jó volt részt venni benne zenészként ugyanúgy, mint közönségként. Köszönet a szervezőknek!

Hamarosan kezdődik egy újabb feszt itt V -ben, de az már más. Teljesen más. Az a sznoboknak szól. A nagyestéjiknek, a több ezer forintos belépőknek, egy szűk rétegnek, akik a Boban Markovicsot tavaly fegyelmezetten, ülve hallgatták végig, ugyanúgy, mint jónéhány világhíres zenészt. De ez egy “andere operett”.