Ezt csak úgy… – Gyümölcsóra

Gyümölcsóra. Ez a Hamvas Béla esszé jutott eszembe. Azt hiszem, következő podcastom témája ez lesz.

Májustól kezdődően a kert elhalmoz minket gyümölcseivel. Elsőként talán az eper érik, aztán a cseresznye, majd jönnek a nyári almák, a körték, a barack, később, augusztusban a dinnye, aztán beérnek az őszi almák, a szilva, a szőlő, a dió. Micsoda gazdagság! S akkor még nem beszéltünk a zöldségek csodás választékáról: a paprikáról, a paradicsomról, a zöldborsóról, a zsenge sárgarépáról, stb., stb…

A hosszú tél után a természet bőségtállal kedveskedik. Persze ma már évszakoktól függetlenül bármikor bármit megvásárolhatunk a szupermarketekben, de mennyivel jobb érzés kimenni a kertbe, és torkoskodni a fáról, fölszedni a földről.

Amióta városban élek, egyre ritkábbak a gyümölcsórák. Sok gyümölcs érését kihagyom, mert nem jutok haza a munka miatt. De anyukám mindig tesz el nekem egy kis tál epret, cseresznyét a hűtőszekrénybe, hátha…
Így nem maradtam le a szőlőhegyen érő cseresznyéről sem, sőt hétfőn délelőtt még a fát is megmászom, mert akad még bőven rajta. Alig várom.