Magánszféra magáncélra+Versünnep+más

“…jutott eszembe számtalan szebbnél szebb…”

Versünnep. Sajnos most úgy írom ezeket, hogy eddig nem láttam semmit a középdöntőkből. De hallottam kollegáktól, láttam a felhozatalt életkorilag (is), s néhányukkal találkoztam az első elődöntőn.

Először is a zsűri: tapasztalt, sokat megélt rádiósok, színészek, költők, stb. 50 év fölött nem voltak.

Aztán a két nap alatt látott továbbjutottak átlagéletkora sem 30-40 körül van. Persze ezzel nincs semmi baj. De ez már elgondolkoztat. A versenykiírás szerint arra voltak kíváncsiak, hogy a ma emberének/színészének, a mai kornak mit mond József Attila.
Ehhez képest nekem úgy jön le, hogy … nem tudom, mi jön le. Olybá tűnik az egész, mintha még x évre konzerválni akarnák a versművészetünket. Ami eddig is volt. A röcögtetős, öblögetős, szavalós valamit, aminek, szerintem, semmi köze nincs a vershez. A versmondáshoz. Olybá tűnik, mintha még mindig ott tartanánk, hogy egy verset szépen kell elmondani. Egy verset nem szépen kell elmondani, hanem el kell mondani jól. Igazan. Egyszerűen.

Én leszarom a versmodás szabályait. Amelyek már akkor is hamisak voltak, amikor kitalálták őket. Szinte egész tudományág fejlődött ki abból, hogyan kell verset mondani. Persze mint minden, a versmondás is szubjektív műfaj. Mindenkinek mást és mást jelent egy vers, mindenki másképp éli meg, és mindenki másképp értelmezi. Legszebb példája volt ennek számomra az elődöntő, ahol volt szerencsém hallani a Kései sirató-t vagy 8 féleképpen. De vagy 6 alkalommal a kötelező formulákat hallottam, amikor pl. a “cigány vagy!” -ot mindenki átélten, és egyértelműen kifröcsögte magából, ordítva, a vers csúcspontjaként. ? És ha nem? Akkor mi van? Mint ahogy a “Harminchat fokos lázban égek..” sem -szerintem- olyan magas láz, hogy megnyomjuk ezerrel. De ez olyan drámai, meg miegymás. Hazug. A 36 C°-os láz…, olyan nincs! És még folytathatnám.

Szép és jó ez a Versünnep, csak úgy tűnik, hogy ez egy nagy hazugság. Nagyszerű kezdeményezés, de honi verskultúránkat nem viszi előbbre. Sőt! Konzerválja ismét x évre.
És félreértés ne essék. Nem a kiesett sértettsége beszél belőlem. Annál jobban szeretem a verset. És hál’isten jutottak tovább érdemes művészek is, akiket volt szerencsém hallani, és élmény volt hallani. De ez sajnos ritka élmény volt. S amíg a zsűri tagjai átlagéletkora a 60-at verdesi, addig ez így is lesz. Nekik, a szakmai szempontokat leszámítva, másként hangzik egy vers, ami, persze érthető. De akkor ne úgy írják ki a versenyt, ahogy kiírták.

Aztán még eszembe jutott, tán a Versünnep kapcsán, hogy mi a francért engedjük, hogy a Latinovits nevével fémjelzett játékszín klubjában agancsokkal díszített, gusztustalan klubban egy vendéglátós, aki a “színészek barátja”, szombatonként 3+2 stílusú műsorokat szervezzen egy elenyésző elit számára. Ha ezt megtudja a színésztársadalom, mindenki rajtunk fog röhögni, és joggal.

Aztán eszembe jutott még az is, hogy ez a város/megye mi a francért olyan büszke arra, hogy két színháza is van Veszprémnek. Ami persze ritka, de az egyik színház teljesen önellátó, városi/megyei támogatást nem kap; a hivatalos színház pedig annyi támogatást kap, amennyi még a teljes csőd elkerüléséhez éppen hogy elegendő.

Ennek a városnak nincs saját mozija. Amíg föl nem épült a Pláza, jó ideig nem is volt. Minek?! Ez a város/megye egy épkézláb pályázatot nem tudott benyújtani, hogy sikeresen indulhasson a kultúrális főváros címért. Vagy pártérdekek ütköztek, vagy tán még azok sem, mindenesetre senki nem látott ebben semmi érdemlegeset. Persze kis fáziskéséssel összeütöttek valami irományt, vagy annak látszó valamit, hogy a királynék városa így, meg úgy, meg a turizmus, meg a Balaton közelsége, de nem nagyon gondolta komolyan senki. Az első körben el is bukott a pályázat.

Aztán még eszembe jutott, hogy ez a város/megye nem is érdemel színházat. Legalábbis, amíg ez a vezetés élősködik, addig semmiféleképpen. Persze egy más fajta vezetés se biztos, hogy érdemel, mert amíg ellenzékben van, addig természetesen szívügye a kultúra, amint hatalomra jut, máshova kell a pénz. Pl. kórházra. S ezzel jön mindegyik, ezzel a demagóg dumával, hogy miért a színházra/kultúrára költsünk, amikor az egészségügyre nem jut. Csak egy a bökkenő. Önkormányzati szinten, se kormányzati szinten a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. De még ha volna is egymáshoz köze a kettőnek. A tapasztalat az, hogy a kórháznak se jut, se a közoktatásnak, se a művelődési házaknak, pedig ezek kötelező feladatai egy önkormányzatnak, a színház természetesen nem.

Mindezek eszembe jutottak, de a fekélyem már jelez, hát nem firtatom tovább.